Buzás Enikő

A 2022-es esztendő ismételten egy választással bővült, ezúttal Olaszországban tartottak előrehozott választásokat szeptember 25-én, miután az addigi miniszterelnök, az “egységkormányt” vezető Mario Draghi július 21-én lemondott. Írásomban kiemelem az olasz politikai rendszer sajátosságait, az Olasz Fivérek felemelkedését, majd a mostani eredményeket foglalom össze, végül a választások lehetséges hatásairól teszek említést.

Az olasz politikai instabilitás és a „bukások” lehetséges okai 

A politikai instabilitás nem számít újdonságnak Olaszországban, az országnak a köztársaság kikiáltása óta eltelt majd’ 75 év alatt 67 kormánya volt. Olaszország a 21. század harmadik évtizedének kezdetén továbbra is politikai zűrzavarral néz szembe. A Draghi-kormány kritikusan rövid időtartama, illetve az ehhez kapcsolódó kormányválság mind olyan tényezők, amelyek erősítik ezt az instabilitást. A régóta fennálló észak-déli megosztottság, illetve politikai egység biztosítása során a “nemzet” építésének képtelensége egy másik akadályt jelent.

A hidegháborús időszak végével Olaszországban alternatív pártok alakultak az addigi formációk helyett: a baloldalon a Demokrata Párt lépett az Olasz Kommunista Párt helyébe, amely a Tangentopoli után befejezte tevékenységét. Az egypólusú rendszer feltételei megszűntek, és a választók által választható politikai alternatívák száma megnőtt. Olaszország továbbra is olyan ország maradt, amelyet nagyfokú belső heterogenitás jellemez. Ezt a jellemzőt tovább erősítette a 2008-as gazdasági válság, amely még inkább mélyítette a regionális különbségeket. Silvio Berlusconi miniszterelnöki megbízatása 2008 óta a leghosszabb kormányzati ciklust jelentette. Az ebben az időszakban lezajlott viták és a médiában tükröződő botrányok azonban megmutatták, hogy még a stabilitás képében is valójában kaotikus struktúra rejlik. Összefoglalva, Olaszországnak – részben külső hatások, részben strukturális ismérvei okán – rövid távon várhatóan válságok sorozatával kell szembenéznie.  (Kurt, 2022)

Háttér és választási eredmények 

A Mario Draghi által vezetett nemzeti egységkormányt támogató koalíció júliusban az Öt Csillag Mozgalom (5SM) távozását követően összeomlott. Az ezt követő előrehozott választásokon a Giorgia Meloni “Olaszország fivérei ” (Fratelli d’Italia, FdI), Matteo Salvini Liga (Lega) és Silvio Berlusconi “Hajrá Olaszország” (Forza Italia, FI) nevű pártjait tömörítő jobboldali koalíció egyértelmű győzelmet aratott.

A képviselők körülbelül egyharmadát egyéni választókerületekben, első helyen történő, kétharmadát pedig arányos képviselettel, kis körzetekben választják meg. Ahogyan a lentebb látható táblázatból is kiolvasható, ez a választási rendszer a szavazatarányokat a jobboldal egyértelmű többségévé alakította: 238 mandátum (59,2%) a Képviselőházban és 115 mandátum (57,5%) a Szenátusban. A balközép csak 84, illetve 44 mandátumot szerzett, az Öt Csillag Mozgalom 52, illetve 28, a centristák 21, illetve 9 helyet.  (Capoccia, 2022)

 

1. ábra 2022-es olasz parlamenti választások. Szavazatok és mandátumok pártok és koalíciók szerint.

2. ábra Mandátumelosztás a képviselőházban és a szenátusban.

A Fratelli d’Italia “neofasizmusa”

 Míg az olasz média általában “jobbközép” vagy egyszerűen jobboldali pártként írja le őket, a nemzetközi média gyakran kifejezetten “posztfasiszta” pártként hivatkozik rájuk. Ennek az elnevezésnek sajátos történelmi oka van, ugyanis az Olasz Szociális Mozgalom (Movimento Sociale Italiano, MSI) politikai leszármazottja, amelyet a második világháború után megmaradt Mussolini-pártiak hoztak létre.

Pártja fenntartja az “Isten, család, haza” fasiszta jelszót, és logójukon még mindig az egykor a szocialisták által használt háromszínű láng szimbólum látható. (EXPLAINED: Is Brothers of Italy a ‘far right’ party?, 2022)

A választási kampány során Meloni arra törekedett, hogy növelje hitelességét a nemzetközi szövetségesek és a pénzpiacok előtt azzal, hogy nyilvános nyilatkozatokat tett Olaszország hagyományos irányvonalaihoz való hűségéről és költségvetési mérsékletet jelzett. Jelöltként számos olyan konzervatív politikust és a civil társadalomban részt vevő személyt toborzott, akiknek politikai háttere eltér az övétől.

Következtetésként feltételezhetjük, hogy Draghi EU-párti kormányának Meloni euroszkeptikus kormányával történő felváltása megnövelheti a stagnálás időszakának valószínűségét, amelyben az uniós integráció terén a fiskális és egyéb kérdésekben való előrehaladás lelassul vagy megáll, és a régi megosztottság visszatér. A következő néhány év valószínűleg döntő lesz: az ukrajnai békés rendezés és az orosz fenyegetés csökkenése valószínűleg a növekedés időszakát indítaná el, a demokraták győzelme a 2024-es amerikai elnökválasztáson pedig megerősítené az integrációpárti erőket az EU-ban. Ezzel szemben egy elhúzódó vagy eszkalálódó ukrán konfliktus állandósítaná a nehéz gazdasági körülményeket és további polarizálódást eredményezne az európai választók körében, míg Trump (vagy DeSantis) győzelme tovább bátorítaná az európai integráció belső és külső ellenségeit, akik közé most már az olasz kormány is sorolható.

Rövid távon, különösen, ha nem következik be zavaró gazdasági és nemzetközi válság, nem biztos, hogy a jobbközép kártyavár néhány hónap alatt összeomlik. Az elkövetkező napokban és hetekben kiderül, hogy milyen kormányt képzel el Giorgia Meloni, és milyen stratégiát követ majd. Az alkotmányozás folyamatára utaló jelek megvannak: a gazdasági helyzet súlyosságának tudatosítása, a külső európai és nemzetközi korlátok, a diplomáciai akkreditáció nehézségei, annak szükségessége, hogy ne csak egy tapasztalatlan politikai osztályra támaszkodjunk.

Az infláció, az energiaellátás, a gazdasági helyzet, a munkanélküliség és az adózás a legfontosabb kérdések, amelyekkel az ország jelenleg szembesül, és az új olasz kormánynak ezekre a kérdésekre kell majd választ adnia, miközben a magasra szökő energiaárakkal is foglalkoznia kell, és támogatást kell nyújtania a nehéz helyzetben lévő családoknak és a gyengélkedő üzleti szektornak. (Monti & Macchiarelli, 2022)

Nagy lehetőség áll előtte, hogy kormányozza az országot, és a konzervatív politikafelfogást az európai politika középpontjába állítsa. Az elkövetkező hónapokban kiderül, hogy vezetése elég szilárd lesz-e ahhoz, hogy megfeleljen ennek a kihívásnak. (La vittoria di Meloni, adesso dove va l’Italia?, 2022)

Idézett forrásmunkák

Carbonaro , G. (2022. 09 22). What Italy’s election results tell us about the country and its future. Forrás: euronews: https://www.euronews.com/2022/09/26/what-italys-election-results-tell-us-about-the-country-and-its-future

Capoccia, G. (2022). The Italian Elections of 2022: what do they mean for the EU? Sieps, https://www.sieps.se/globalassets/publikationer/2022/2022_17epa.pdf?

Carboni, K. (2022. 09 26). I risultati delle elezioni: vince la destra,Fratelli d’Italia primo partito. Forrás: Wired: https://www.wired.it/article/elezioni-2022-risultati-fratelli-italia-destra-lega-forza-italia-pd-movimento-5-stelle/

Euronews. (2022. 09 29). Euronews . Forrás: https://fr.euronews.com/my-europe/2022/09/29/debat-que-signifie-le-resultat-des-elections-italiennes-pour-lunion-europeenne

EXPLAINED: Is Brothers of Italy a ‘far right’ party? (2022). The Local.

Gibault, F. (2022. 09 28). IRIS. Forrás: Iris: https://www.iris-france.org/170101-italie-que-doit-on-retenir-des-elections/

Kurt, E. (2022). Reasons of Political Instability in Italy. Tuic, https://www.tuicakademi.org/reasons-of-political-instability-in-italy/.

La vittoria di Meloni,adesso dove va l’Italia? (2022). il GrandContinent, https://legrandcontinent.eu/it/2022/09/26/la-vittoria-di-meloni-adesso-dove-va-litalia/.

Monti, M., & Macchiarelli, C. (2022. október 24). The challenge facing Italy’s new coalition. LSE, old.: https://blogs.lse.ac.uk/europpblog/2022/10/24/the-challenge-facing-italys-new-coalition/.