Éry Márton
Csehország és Oroszország viszonya – a cseh szankciópolitika
(A cikk még a tavaszi felvételi eljárásunk előtt készült, így a február 24-án elindult orosz invázió, későbbi orosz-ukrán háború még nem szerepel a cikkben, egyes információk pedig más kontextusba kerülhettek mostanra már. Köszönjük minden olvasónak a megértést!)
A történelem során Csehország és Oroszország többnyire stabil és biztonságos kapcsolatot ápolt egymással. Csehszlovákia fennállása során az orosz kormány elismerő és támogató volt a csehekkel. A nyugati erőkkel, például Németországgal, a NATO-val vagy az Európai Unióval való önkéntelen vagy szándékos együttműködés hatására azonban többször is történtek eltávolodások a két ország között, a második világháború során egyes incidensek elmérgesítették a kötődéseket. A világháborúk utáni konszolidációs folyamatok alatt ismét megerősödött a kapcsolat és egy időre ez a korábban fennálló stabil állapot nem ingott meg.
Az elmúlt hét év eseményei miatt ismét több éles fordulat következett be, amely eltávolodást eredményezett. Ezek a folyamatok a mai napig tartanak, tárgyalások alatt vannak és egyelőre végkimenetelt sem lehet megállapítani, csupán spekulálni lehet, hogy mi fordulhat még elő a jövőben.
Történelem
Csehország szempontjából érdekesség, hogy a keleti régióhoz való kötődésükkel szemben előnye van a nyugati hatalmakhoz való tartozásnak, név szerint a Szent Római Birodalom és az Osztrák Császárság alá tartozással. Így Csehország egy nyugatias országként maradt meg a politikában. Lényeges diplomáciai kapcsolatról csak a huszadik század elejétől beszélhetünk. Már a Szovjet Unió és Csehszlovákia is elismerték egymást, de jure, a két állam szerződést is kötött 1935 májusában. A német megszállás idején Oroszország felfüggesztette a kapcsolatokat Csehszlovákiával, a második világháború után pedig hivatalosan is a szovjet blokk részévé vált. Ebben az időszakban ismét meggyengült a kapcsolat, amikor is az 1968-as prágai tavasz egy alternatív szocializmus megvalósítását kísérelte meg. Ez némileg szembe ment Moszkva és a szovjet vezetőség elképzeléseivel, ezért válaszul a kommunizmus ideológiáját egy erő demonstrálással, egy hirtelen invázióval akarták megszilárdítani. A támadás során cseh és szlovák állampolgárok is életüket vesztették, többen pedig megsebesültek.
Bár ez az esemény nagyon eltávolította a két országot, Csehszlovákia feloszlása után, 1993-ban Oroszország szinte azonnal elismerte a Cseh Köztársaságot szuverén államként. Václav Havel cseh kormányfő és Borisz Jelcin orosz kormányfő aláírták a békeszerződést, ezzel legitimációs formában is megerősödött a két ország kapcsolata.
További elhidegülést eredményezhetett Csehország 1999-es csatlakozása a NATO-hoz, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozása 2004-ben. A nyilvántartás szerint Csehország ezen a ponton inkább preferálta a nyugati nagyhatalmak nyújtotta lehetőségeket, ezzel pedig teljesen szembe ment a korábbi, szovjet blokként hatályban lévő politikával.
Gazdasági kapcsolatok
Bár a NATO és az Unió látszólag gazdaságilag is bekebelezi Csehországot, a két ország gazdasági partnernek tekinthető. Dmitrij Medvegyev, Oroszország akkori elnöke 2011 decemberében utazott Prágába, hogy aláírja a Csehországgal kötött gazdasági és kulturális exportokra vonatkozó szerződéseket, így partnerségük még inkább erősödött.
A két országnak vannak közösen folytatott projektjei, főképp az energiapolitikára vonatkozóan. Az utóbbi időben Csehország némileg elutasítóbban és távolságtartóbban kezeli Oroszországot az energiapolitikában, ez leginkább azon eseményeknek köszönhető, amelyekről később lesz szó.
Diplomáciai kötődések
A két országnak intézményesen és dokumentálhatóan is élő diplomáciai kapcsolata van. Moszkvában a Cseh Nagykövetség mellett három másik képviseleti bázisa van a cseheknek, név szerint Jekatyerinben, a Khanty-Manyiszik és a Szentpétervári konzulátusok személyében. Csehországban összesen négy képviseleti bázis van, egyik az Orosz Nagykövetség Prágában, és további konzulátusok tevékenykednek Brno-ban, Karlovy Vary-ban és Osztravában. Ez az alapállapot továbbra is fennáll, mind a két ország a maga módján képviselteti magát a másik politikájában.
Összességében a kapcsolatok intézményes és formabeli fenntartása adott, a közéleti tevékenységek és a nemzetközi szférát érintő intézkedések okozhatnak, sőt, okoztak is maradandó változásokat. A botrányok előtt közel 130 orosz alkalmazott volt elhelyezve a prágai nagykövetségen, közülük negyvenen akkreditált diplomatákként. Ez a későbbiekben változott.
A 2014-es robbantások, mérgezés
2014-ben több váratlan fordulat nyomta rá a bélyegét a két ország közötti kapcsolatra. Ebben az évben, októberben két lőszerraktárat robbantottak fel Vrbeticében, a cseh-szlovák határ közelében. A cseh titkosszolgálat és a rendőrség jelentése alapján az orosz Felderítő Csoportfőnökség (GRU) ügynökei vezényelték le ezt a támadást. Ezt az álláspontot az akkori cseh kormányfő, Andrej Babis is megerősítette egy sajtótájékoztatón. Csehország a NATO segítségét kérte, hogy a további koordinációs folyamatokban segítsenek, Oroszország ellen pedig szankciókat szabtak ki.
Válaszul a meggyőződésekre és a vádaskodásokra, az orosz kormány döntésére húsz cseh diplomatát utasítottak ki a Cseh Nagykövetségről Moszkvában. Ezután Csehország is reagált, tizennyolc orosz diplomata kiutasításával ki az orosz nagykövetségről. A visegrádi négyek többi országa kifejezte szolidaritását; Szlovákiában hasonlóan elküldtek orosz diplomatákat, Lengyelország pedig nyilvánosan támogatta Csehországot. Az Egyesült Államok prágai képviselője kijelentette, hogy kiállnak Csehország mellett és hogy becsülik, amiért felelősségre vonják Oroszországot a veszélyes hadműveletek miatt.
Kialakultak spekulációk az elkövetők kilétéről is. Ami a feltételezésekben egybehangzóan megjelenik, hogy a GRU egyik speciálisan képzett csapata végezte el a robbantásokat. A cseh rendőrszolgálat jelentése alapján egy orosz nyelvű dokumentum Alekszandr Petrov és Ruszlan Bosirov ügynökök nevét említi, akik korábban Szergej és Julia Szkripal megmérgezését kísérelték meg. Bár egyéb dokumentumokat nem említenek, amelyek ezt az elméletet alátámasztanák, a médiában több helyen is tényként kezelték a rendőrség ezen jelentését, ezzel pedig párhuzamot vontak a mérgezés és a robbantás között.
Más nevek is felmerültek a vizsgálatok alatt. A Bellingcat nevű oknyomozó lap egyik tényfeltáró cikkében Alekszandr Miskint és Anatoly Csepigát nevezte meg a robbantás kivitelezőinek. A gyanúsítottak közé tartozott Andrej Averjanov, a GRU 29155-ös egységének parancsnoka, vele együtt hat másik tiszt is. Ez az egység az Európai országok meggyengítését szolgáló hadműveletekre specializálódott. A Bellingcat nyomozása szerint Oroszország indítéka az lehetett, hogy megzavarja Ukrajna fegyver- és hadianyag beszerzési képességeit, ezzel meggyengítve az ukrán haderőket a Kelet Ukrajnai háborúban. A robbantások feltehetően ennek a műveletnek egy kisebb részét képezték.
A helyzet valódi feltérképezését megnehezíti, hogy a rendelkezésre álló adatok hiányosak. A robbantásról csak utólag készültek feljegyzések, sem felvételek, sem jegyzőkönyvek nem kerültek nyilvánosságra az ügy kapcsán. Ilyen helyzetben kizárólag az erről született megnyilvánulások, médiában tett kijelentések és cikkek meglátásaira támaszkodhatunk. Ezek sokszor elkerülhetetlenül olyan szűrők, amelyek nem mellőzik az előítéleteket, leegyszerűsítéseket, ezzel pedig sokszor pontatlan, vagy valóságtól teljesen eltérő közvéleményt fognak kialakítani. Ami egészen biztos, hogy a nemzetközi szférát komoly megrázkódtatásként érte ez a két eset, főleg azért, mert ekkora média nyilvánosság is övezte.
A jövő — hogyan formálódhat ez a kapcsolat a továbbiakban?
Bármennyire is kevés információ áll rendelkezésünkre az ilyen rejtett hadműveletekről, ahogy a korábbi felkelésekről és belső szerződésekről, a reakció sokszor nagyobb arányban befolyásolja a nemzetközi kapcsolatokat. Ha két ország belpolitikája ennyire veszélyes területen érintkezik, ott sokkal fontosabb, hogy az adott esemény milyen reakciót vált ki, mint hogy maga az esemény mekkora súllyal bír. A robbantásoknak és a mérgezésnek következménye, hogy egy diplomáciai rés keletkezett a két ország között. Tovább erősítette ezt a távolságot a nyugati nagyhatalmak befolyása, valamint a nagyhangú összefogás Csehországgal az oroszok ellenében.
Csehország könnyedén egy kettészakadt ország veszélyének van kitéve azzal, hogy történelme során a nyugati és a keleti nagyhatalmak fennhatósága alatt folytatott külpolitikát, mind a kettővel legitimációs és intézményes módokon kötődik, ezzel a döntéshozatali folyamatok során meghazudtolhatja az egyik felet azzal, hogy a másikkal szövetkezik. Ezt a helyzetet némileg enyhíti Csehország belpolitikája, hiszen elég sok párt programjában
Érdemes kitérni a belpolitikai folyamatokra is. Mindkét országban 2021-ben zajlottak le a választások. A pártok programjában érintőlegesen foglalkoztak ezzel a nemzetközi kapcsolattal. A cseheknél a SPOLU (Együtt), a mostani kormánypárt programjában mindenképpen a NATO-val való együttműködést szorgalmazzák, Oroszországról pedig az úgynevezett “külső fenyegetések” elleni védekezés kapcsán tesznek említést, különös tekintettel a geopolitika terén. Ennél sokkal elutasítóbban beszéltek a Zöld Párt programjában, ahol elutasították Csehország 17+1 programban való részvételét, mivel a program Oroszország érdekeit segíti. Kifejezetten az Európai Unió feladatának tartják, hogy az orosz és kínai kapcsolatokat ápolják, nem pedig Csehország feladatának. Bár a választókat és a szavazatokat nem befolyásolják a viszonyok, a jövőben előkerülhet a pártok programjaiban, hogyan kívánják a külpolitikát alakítani.
Összességében elmondható, hogy bár nem a leginkább napirendre tűzött nemzetközi kapcsolatról beszélünk, a szovjet erők inváziója óta nem volt ennyire kiélezett Csehország és Oroszország kapcsolata. Mindazonáltal most rendelkezésre áll egy sokkal nyitottabb politikai és diplomáciai szféra, konszolidált nagyhatalmak és tárgyalóképes politikusok is, így a megegyezés nem tűnik reménytelennek. Kérdés lehet azonban, hogy egy ilyen környezetben miféle szankciók lehetnek egy robbantásra.
A csehek szankciópolitikája
Az EU és a NATO partnerségnek köszönhetően a csehek elérték, hogy több országból is kiutasítsák az orosz diplomatákat, egyfajta szolidaritás jeleként. Európai Unióba. Ezzel a távolodással ennek még nagyobb valószínűsége lesz.
A diplomácia világában inkább egyfajta sértődöttségnek tűnhet az efféle eltávolodás. Oroszország az elmúlt hetekben „baráttalan” országoknak nevezte az Egyesült Államokat és Csehországot, ami önmagában nem von maga után semmiféle nemzetbiztonsági következményt, viszont az oroszországi nagykövetségen további korlátozások, betiltások indultak meg ennek kapcsán. Ez még mindig nem egy olyan szankció, amely hátrányokkal járhat, legfeljebb a további együttműködéseket csorbítja.
Hasonlóan nem túl komolyan vehető a luxuscikkek korlátozása; a napokban arról is folytak tárgyalások, hogy Oroszországban betiltják a cseh sörök importálását, ez némi gazdasági hátránnyal járhat Csehország tekintetében. Természetesen ez még mindig nem egy olyan jellegű szankció, ami megfelelő lehet egy ilyen eset miatt.
Mindazonáltal egyéb szankciók – elsősorban gazdasági szankciók – is szóba jöhetnek, amelyek közül a csehek nem egyet már végre is hajtottak. Egyik a gazdasági kapcsolatok megszakítása, gyengítése. Csehország a nukleáris energia pályázatokból kivette Oroszország vállalatát, a Roszatomot, vagyis a továbbiakban nem fognak együttműködni az energiapolitikában. Talán nem lényeges veszteség Oroszországnak, de ha a többi NATO állam, vagy azok az EU államok, amelyek együttműködnek velük, követik a csehek példáját, ez nagyobb gazdasági veszteséggel járhat.
Szóba kerülhet még a másik országból érkező termékek megadóztatása, az embargó alkalmazása, de tipikus esetben a katonai erők bevetése is egy járható út. Jelen esetben ez nehezen valósulhat meg, figyelembe véve a cseh katonai erőket és a jelenlegi helyzetüket az Európai Unióban.
Jelenleg a legjárhatóbb út a kapcsolatok és tárgyalások befagyasztása, amit a két ország már meg is tett. Pillanatnyilag nincsenek fejlemények, a hivatalos jelentések lezáratlannak tekintik az ügyet, egyik fél sem hajlandó tárgyalásokba kezdeni a másik együttműködése nélkül.
Források:
Szakirodalom
Binhack, P., & Tichý, L. (2012). Asymmetric interdependence in the Czech–Russian energy relations. Energy Policy, 45, 54-63.
Kratochvíl, P., & Kuchyňková, P. (2009). Between the return to Europe and the Eastern enticement: Czech relations to Russia.
Média
http://www.businessinfo.cz/cs/clanky/rusko-obchodni-a-ekonomicka-spoluprace-s-cr-19086.html (angolra fordítva)
https://www.embassypages.com/czechrepublic-embassy-moscow-russia
https://www.rferl.org/a/russia-czech-republic-depot-blast-expulsions-skripal-poisoning/31209093.html
https://neovlivni.cz/propaganda-maskovana-bojem-za-svobodu-a-demokracii-skrytapravda-cz/ (angolra fordítva)
https://www.politico.eu/article/czech-republic-diplomacy-gap-tomas-valasek/
https://www.politico.eu/article/russia-czech-republic-united-states-unfriendly-europe-criticism/
https://warontherocks.com/2021/10/the-sorry-state-of-czech-russian-relations/
Nincs hozzászólás