A brazil populizmus hatása az Amazonasra

Tóth Amina

A brazil populizmus hatása az Amazonasra

A populizmus fogalmának meghatározása korunk egy nagy talánya. Sokak szerint egy politikai kommunikációs stratégia, vannak, akik reálpolitikai stratégiaként tartják számon, míg mások ideológiaként értelmezik. A Laclau-Mouffe-féle irányzat szerint a populizmus a politikai közösség megszervezésének módja, ami lehet antidemokratikus és demokratikus egyaránt.[1] Tehát nem feltétlenül egy ördögtől való jelenségről beszélünk, mégis lehetnek káros következményei. Ezen írásomban arra keresem a választ, hogy vajon Brazíliában a populizmus – azon belül Jair Messis Bolsonaro – közvetetten lehet-e hatással Amazónia riasztó helyzetére.

Amazónia (pontosabban az Amazonas-medence) területének kétharmada Brazíliához tartozik, gazdaságilag kiemelt szerepet tölt be. Azonban 2019. augusztus elején hatalmas erdőtűz ütötte fel a fejét. Bár az erdőtüzek, főként nyáron természetes jelenségnek számítanak, azonban ebben az esetben a tűz emberi gyújtogatással alakult ki. Nem szokványos az alacsony GDP-vel rendelkező amazóniai államok körében (akik főként növénytermesztésből, állattenyésztésből élnek) a szervezett tűzgyújtás, hiszen az erdőírtással leégetett talaj nagyon termékeny, a leégett területen lehetőség van új gyárak létesítésére. Ennek megoldására az Amazónián osztozó államok körében egy korlátozás van hatályban, miszerint az erdőírtások száma nem léphet át egy adott mérőszámot. A probléma csak az, hogy ez a határ viszonylag magasan helyezkedik el, tehát érdemben nem korlátozza az Amazonas-medence pusztítását. Az államok kormányzói gazdasági szempontból elfogadható indokokat állítanak fel, azonban környezeti szempontból ez már nem mondható el. Az emberek által fellobbanó erdőtüzek száma évről évre növekszik, ezáltal csökken az oxigén és nő a szén-dioxid kibocsátásának mértéke. Ez tovább gyorsítja a globális felmelegedést, a száraz időszakok pedig tovább növelik a spontán erdőtüzek lehetőségét.[2] De hogyan vesz részt ebben a folyamatban a politika?

Diktatúrából demokráciába – brazil módra

Latin-Amerikában, mivel a globalizáció során a kereskedelem fontosabbá vált, mint a termelés, a társadalmi egyenlőtlenségek elmélyültek, ez lehetővé tette a baloldali kormányok hatalomra kerülését. A XXI. század elejétől egy nagyon jelentős politikai átalakulás indult el, hogy megoldja azokat az égető társadalmi problémákat, amiket a politikai elit nem tudott: a növekvő szegénységet, az elmaradott gazdasági berendezkedést, a társadalmi mobilitás hiányát, a szegregációt, a bűnözést, munkanélküliséget, közbiztonság hiányát. A hagyományos pártok a hagyományos ideológiájukkal elvesztették támogatóbázisukat a társadalomban, a közbeszédben egyre jelentősebben vált általánossá a neopopulista politikai diskurzus. Tömegek (főképp a fiatalok) fordultak el a politikától, inkább az érdekvédelmi vagy etnikai csoportok vezetői szereztek támogatást a társadalom körében.[3]

Latin-Amerikában a populizmus megjelenését két nagy hullámra oszthatjuk. Az első 1920 és 1955 között terjedt ki főként Argentínára, Brazíliára és Mexikóra, mégpedig olyan jelentősen, hogy mindhárom országban hatalomra is jutottak a populista politikusok. De mi ennek az oka?

A XIX. században új ideológiák érkeztek Európából: a liberalizmus és a pozitivizmus. A liberalizmus célja a gyarmati rendszer lerombolása és új, független államok kiépítése volt, a pozitivizmus pedig a megkésett tőkés fejlődés felgyorsítását tette lehetővé. Mindkét ideológia esetében megfigyelhető, hogy míg Európában a társadalmi fejlődés előzte meg a gazdasági fejlődést, addig Latin-Amerikában ezeknek a többé-kevésbé idegen ideológiák csupán egyes elemeit vették át, nem foglalkozva ennek társadalmi árával. Ezt kívánta orvosolni a nemzetközi erőkre támaszkodó populizmus.

Brazíliában Getúlio Vargas 1930-ban, egy katonai felkelés segítségével került hatalomra. Mozgalmának összefogó ideológiája a gazdasági nacionalizmus volt, ami a „vendepátria”, azaz a „hazát kiáruló” oligarchia ellen irányult. Sikeréhez hozzájárult az 1929-33-as gazdasági világválság is. 1937-ben vezette be az Estado Novo-t („Új Állam”), amelyben a hadseregre támaszkodva valósította meg a populista diktatúrát: betiltotta a pártokat és nem hívta össze a parlamentet. Az új, erősen centralizált államalakulat biztosította a földbirtokos oligarchiával szemben a brazil politikai elit akaratának érvényesítését; az import-helyettesítő gazdaságpolitikát, amely felgyorsította a megkésett tőkés fejlődést. Ennek ellenére a são-pauloi felkelés (1932), a népfront lázadás (1935) és az integralista puccs (1938) után 1945-ben a hadsereg (ami a zavargások idején támogatta az elnököt) lemondatta Vargast attól félve, hogy a háború utáni demokratizálódási folyamat során nem fogja tudni megakadályozni a baloldali fordulatot. 1950-ben a demokratikus választáson újra elnökké választották, azonban 1954-ben öngyilkos lett.[4]

Vargas halála és a polgári uralom visszatérése közötti 30 évet a populizmus és konzervativizmus folyamatos váltakozása, olykor pedig a kettő keveredése jellemezte. Mindkettő használt autoriter hatalmi eszközöket a gazdaság ellenőrzésére és befolyásolására saját céljaik javára. A ’90-es években elindult a megtorpanó gazdaság orvoslása. Kezdetben ugyanaz a politikai elit ajánlkozott megoldásra, amelyik hatalmon volt a problémák fellépésekor, ezt utasította el az állampolgárok többsége, és a 2003-ban lezajlott választásokon Lui Inácio Lula da Silva-t választotta meg.

A Lula-kormányzat (2003-2011) alatt az iparpolitika (kisebb megakadásokkal) reaktiválódott, kedvezményes hitellel látták el a prioritást élvező szektorokat, a gazdasági szereplők ki tudták használni a világgazdasági környezet kínálta lehetőségeket. Elindult a felzárkózás, azonban a folyamat végérvényesen lezárult 2016-ban. A brazil válságot a Temer-kormány megpróbálta helyre állítani, és a fordulat nem állt meg nála, a 2018-as választáson új elnök lépett színre.

Dél-Amerika „Trump-ja”

A Brazil Szövetségi Köztársaság jelenlegi elnöke, Jair Bolsonaro 2019. január 1-jén lépett hivatalba. Bolsonaro-t 1988-ban választották be a Kereszténydemokrata Párt (PCD) tanácsába. 27 évig volt kongresszus tag, ezalatt 171 törvényjavaslatot és egy alkotmánymódosítási javaslatot terjesztett elő. 2018-ban, miután kilépett a Keresztényszocialista Pártból, csatlakozott a szélsőjobboldali Szociálliberális Párthoz. Azonban bizonyos dolgokban nem értettek egyet, így 2019-ben Bolsonaro és fia megalapította a Szövetség Brazíliáért elnevezésű politikai pártot. A párt elnöke természetesen Bolsonaro, ideológiáját tekintve nemzeti konzervatív, szociálkonzervatív, antikommunista és populista. Fő célkitűzése a korrupció elleni harc és a keresztény értékek előremozdítása. A párt elsősorban a brazil evangélikus keresztény közösség tagjaitól vár támogatást. A tömeges szavazatok a párt ígéreteinek (például az abortusz, a melegházasság és a marihuánahasználat eltörlése, a lőfegyver birtoklásának legalizálásának) köszönhető.[5] Beiktatásán az egyik szimpatizáns „Brazília reménységének” nevezte. Komoly tömegeket tudott megnyerni gazdasági reformok terveivel. Az elnök a kamatkiadások csökkenését, államháztartási reformot, privatizáció felgyorsítását, nyugdíjreformot ígér. Egy, a beiktatásának másnapján megjelent cikkben már megjelenik a környezetvédelmi aktivisták aggodalma, akik attól féltek, hogy az elnök ilyen komoly gazdaságpolitikával nem fog kellően kiállni az amazonasi esőerdők védelme mellett. Bolsonaro korábban az esőerdők jogszabályi védelmét gazdasági akadálynak nevezte, felszámolná a bennszülöttek számára fenntartott területeket és csökkentené a környezet elleni bűncselekmények elleni fellépéseket.[6]

És az aggályok jogosak voltak: 2019 augusztusában az évtized legnagyobb tűzkatasztrófájává vált az amazonasi erdőírtás. Írország méretű terület sérült, 228 millió tonna szén-dioxid került a levegőbe, tovább gyorsítva a globális felmelegedést. Továbbá szén-monoxid részecskék szabadultak fel, mindkettő jelentős veszélyt jelent az emberi szervezetre. A helyzet világméretű, mert az Amazonas rendkívül öreg fái próbálták korlátozni az éghajlatváltozást a szennyezőanyagok elnyelésével. Az esőerdő továbbá temérdek fajnak ad otthont, így a biodiverzitás is komoly veszélybe került. Az alacsony mobilitású fajok, mint például a rovarok, teknősök, gyíkok, kétéltűek nem valószínű, hogy el tudtak menekülni. A magasabb mobilitású fajok (jaguárok, édesvízi delfinek, kapibarák, lajhárok, tapírok, armadillók, és több ezer madárfaj) pedig az élelem és a menedék miatt függnek az erdőtől.

Luciana Gatti, az esőerdők megfigyeléséért felelős Brazil Űrkutatási Intézet (INPE) munkatársa szerint „az egyik nagyon rossz hír, hogy az erdők égése nagyjából háromszor több szén-dioxidot termel, mint amennyit az élő erdő elnyel. A második rossz hír, hogy ahol a fakitermelés mértéke 30 százalék vagy annál több, ott a szén-dioxid-kibocsátás 10-szer annyi, mint ahol a fakitermelés mértéke 20 százaléknál alacsonyabb”.

Az esetet a világ vezetői, politikusai is kommentálták. Emmanuel Macron Twitter oldalán tette közzé a következő bejegyzést: „Ég a házunk. Szó szerint. Az Amazonas esőerdője – a tüdőnk, amely bolygónk oxigénjének 20%-át termeli – lángokban áll. Ez egy nemzetközi válság. G7-csúcstalálkozó tagjai, két napon belül meg kell beszélnünk ezt a vészhelyzetet!”

Mauricio Macri, egykori argentin elnök így szólt hozzá az ügyhöz: „Aggódom és meghatódom a brazil Amazonas vidékén pusztító tüzek miatt. Ezek a pusztító tüzek a régió legfőbb oxigéntartalékában fájdalmat okoznak nekünk, aggasztanak minket, és rávilágítanak arra, hogy együttműködésünk sürgős.”[7] A politikusok mellett olyan hírességek is felszólaltak az ügyben, mint Madonna, Leonardo DiCaprio és Cristiano Ronaldo.

A „természetes” rossz

Az Amazonas esőerdeiben tüzet gyújtó farmerek nemcsak marhahúst exportálnak, hanem az ország bőrexportjának is egyik forrása. Az olyan lábbeli- és ruházati márkák amerikai anyavállalata, mint a Vans, a Timberland, a The North Face, a Dickies és a Kipling bejelentette, hogy a tüzek miatt felfüggeszti a Brazíliából származó bőrbeszerzést. Szeptember 5-én a H&M divatcég is követte a példát, és bejelentette, hogy az erdőirtással kapcsolatos aggodalmak miatt nem vásárol több bőrt Brazíliából.

Christiana Pasca, az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezmény ügyvezető titkára „rendkívül aggasztónak” találta, hogy az erdőírtás ilyen természetes az államfő számára. 2019. szeptember 24-én Bolsonaro elnök válaszolt az ENSZ Közgyűlésnek, szerinte „tévedés”, hogy „az Amazonas az emberiség öröksége”. Szerinte az incidens nem más, mint egy belprobléma, az ENSZ beavatkozása csökkentené Brazília szuverenitását, az európai országok foglalkozzanak a saját elpusztított környezetükkel. „Ha mindez a pusztítás, amellyel vádolnak minket megtörtént volna a múltban, az Amazonas már nem létezne, helyén egy sivatag állna”- nyilatkozta.[8]

Bolsonaro erős válasza mögött a fejlődés áll. Gazdaságpolitikájuk a kis fatermelőket, bányászokat és mezőgazdasági termelőket célozza meg, de vonzó lehet a nagyobb multinacionális cégeknek, hiszen az Amazonas-medence ásványkincsekben is gazdag, ezért feléjük is nyitnak. Tehát az a probléma, hogy az erdőírtás rövidtávon hatékony, agresszív, gyorsan növekszik a nyereség, de csak kevés ember számára előnyös, komoly környezeti hatásokat hagy maga után. Az erdőírtás továbbá eszköz, hogy az ott élő őslakosokat támadja. Az elnök szerint az őslakosok földjének védelme „ostobaság”, célja a régió megnyitása és fejlesztése. Szerinte az őslakos emberek asszimilálódni szeretnének, nem akarnak tovább úgy élni, ahogy eddig. Így a területet meg kell nyitni a külvilág felé és olyan változtatásokat kell végrehajtani, ami lehetővé teszi a bányák és farmok létesítését. Ez azért rendkívül problematikus, mert az őslakosok szerepe létfontosságú. Hatékony természetvédők, nagy szerepet játszanak az éghajlatváltozás hatásainak kezelésében a talajon, az erdőkben és az élelem kérdésében.[9]

Bolsonaro látszólag fellépett az erdők védelme érdekében, az augusztusi tűz megfékezésére még a hadsereget is bevetette. Az erőfeszítések azonban nem jártak sikerrel, tavaly az erdőírtás mértéke 12 éves csúcsot döntött Brazíliában. Hallgatólagosan továbbra is támogatja az avarégetést és a fakivágást. Itt az ideje tehát, hogy az ország – és az elnök – komolyan vegye és megfelelően kezelje az erdő területeinek védelmét. Hiszen az Amazonas a világon mindenki számára egy olyan kincs, amit most már el kellene kezdeni megvédeni.

Felhasznált irodalom:

Antal Attila (2017): A populista demokrácia természete – Realizmus és utópia határán
Budapest, Napvilág Kiadó Kft., 2017

Cinkóczi Sándor (2019): Bolsonaro saját pártot alapított a korrupció elleni harc és a keresztény értékek nevében
https://444.hu/2019/11/21/bolsonaro-sajat-partot-alapitott-korrupcio-elleni-harc-es-a-kereszteny-ertekek-neveben (utolsó letöltés: 2021.04.27.)

Dömény Zsuzsa (2007): Latin-Amerika balra át!?. Műhelytanulmányok, MTA Politikai Tudományok Intézete
https://mek.oszk.hu/04800/04826/04826.pdf (utolsó letöltés: 2021.04.27.)

Horváth Gyula (2012): A „klasszikus” politikai populizmus Latin-Amerikában

argentin, brazil és mexikói példák alapján

Pankó Evelin (2019): Menthetetlen Amazónia? Mi a valóság?
https://itelet-pazmany.blog.hu/2019/09/13/menthetetlen_amazonia_mi_a_valosag (utolsó letöltés: 2021.04.27.)

Szirmák Erik (2019): Brazíliába beköszöntött a kapitalista populizmus
https://www.vg.hu/kozelet/kozeleti-hirek/braziliaba-bekoszontott-a-kapitalista-populizmus-1274638/ (utolsó letöltés: 2021.04.27.)

https://www.thelancet.com/pdfs/journals/lanplh/PIIS2542-5196(19)30195-0.pdf (utolsó letöltés: 2021.04.27.)

http://dhushara.com/Biocrisis/19/7b/bolsanaro.Reduce%20to%20300%20dpi%20average%20quality%20-%20STANDARD%20COMPRESSION.pdf (utolsó letöltés: 2021.04.27.)

https://www.vg.hu/kozelet/kornyezetvedelem/drasztikus-merteku-az-esoerdok-irtasa-2-3647767/ (utolsó letöltés: 2021.04.27.)

https://latinamericareports.com/what-world-leaders-are-saying-about-the-forest-fires-in-the-amazon/2961/ (utolsó letöltés: 2021.11.03.)

[1] Antal Attila (2017)

[2] Pankó Evelin (2019)
https://itelet-pazmany.blog.hu/2019/09/13/menthetetlen_amazonia_mi_a_valosag (utolsó letöltés: 2021.04.27.)

[3] Dömény Zsuzsa (2007)

[4] Horváth Gyula (2012)