Gebei Tamás

A brit Munkáspárt múltja, jelene és jövője

 

Közösségünk belsőképzése alkalmával ezúttal Westminsterbe látogatott. A szigetország történései közül, ezúttal a Munkáspárt kilátásairól értekeztünk a téma fiatal kutatójával, Vermes Ádámmal. A következő írás a beszélgetésünk során elhangzottakat és azokat kiegészítve ad egy pillanatképet a Jeremy Corbyn vezette párt helyzetéről.

(Jeremy Corbyn kampányolása Essex-ben, forrás: Politicio)

Kiindulási pontok

Az Egyesült Királyság politikai rendszerének a taglalásánál fontos szempont, hogy a kontinentális Európától eltérő politikai hagyományokkal rendelkező országról beszélünk.
Szemben a világban tapasztalt tendenciákkal, az angolszász környezetben egy feltörekvő baloldal és egy nehéz helyzetben levő jobboldal rajzolódik ki. Az éles belpolitikai csatározásokat a párhuzamosan történő, eddig a politikai napirendet uraló eredménytelen Brexit-tárgyalások kísérik.

A brit kormányfő helyzetét kevés európai kormányfő irigyelné. Kettős frontot vív Theresa May, ahol egyrészt az Európai Unióval kell dűlőre jutnia egy olyan Brexit megállapodásban, ami nem mond ellent a népszavazásban tett ígéreteknek. Másrészt a saját pártján belül kell a képviselők támogatását megtartania.

Theresa May 2017-ben az akkori politikai klímát felmérve előrehozott választásokkal tervezte rendezni a sorait, ám számára és politikai ellenfelei legnagyobb meglepetésére elvesztette a többségét a Képviselőházban, amellyel beállt a ,,Hung Parliament” jelenség. Végül az északír Demokrata Unionista Párt külső támogatásával tud többségben maradni a Képviselőházban. Ezzel szemben az újonnan felállt parlament nyertese lett a Munkáspárt, amely Jeremy Corbyn vezetésével erősödni tudott. A külső ellenfél mellett a brit miniszterelnöknek saját pártján belül is növekszik azoknak a száma, akik vezetői poziciókra aspirálnak. 

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a szeptember 19-ei EU-csúcson lesöpörték Theresa May ajánlásait. A ,,No deal Brexit” sem az Európai Uniónak, sem az Egyesült Királyságnak nem érdeke, ám ez a forgatókönyv is egyre valószínűbbé válik az idő szűkülésével.

A Munkáspárt karakterjegyei

A Munkáspárt esetében egy – szinte megszakítások nélküli – organikus fejlődésről beszélhetünk, amely a kontinentális rokonaik, a német SPD fejlődésétől eltérően zajlik. (A Tony Blair – féle korszakot az ideológiai váltás miatt nevezhetjük egy eszmei törésnek.) Ez az organikus fejlődés a párt jelenlegi működésének, ideológiájának sikerességét eredményezi.

A párttípusok közül ma már a leginkább jellemző az úgynevezett „catch all party”, amely valamennyi társadalmi szegmenst megszeretné nyerni, hogy maximalizálja a szavazatát. Ettől eltérően a Munkáspárt sokkal inkább egy tömegpárti jelleget mutat, amit jól jelez az a tény, hogy a párt tudhatja magáénak Nyugat-Európában a legtöbb párttagot, több mint félmilliót. A szakszervezetek befolyása meghatározó; szoros szövetségben vannak a párttal, ami szintén egy nagy különbség a többi európai baloldali párthoz képest. Forrásokat biztosítanak, mozgósításokra képesek, illetve a párt történelme során mindig is hevesen elleneztek minden olyan döntést, ami bázisukat hátrányosan érinti.

Az angolszász országokban a piacgazdaság nagy kultúrával és múlttal rendelkezik, aminek következtében a társadalmi egyenlőtlenségek állandó jellegű témáját képezik a politikai közbeszédnek. Az Egyesült Királyság tekintetében a gazdasági egyenlőtlenségek önálló politikai törésvonalat képeznek, annak ellenére is, hogy a politikai napirendet hosszú ideje a brexit uralja. 

Ez a környezet tökéletes lehetőséget teremt a baloldalnak arra, hogy tradicionális eszméit eredményesen hangoztassa; szemben például a kontinentális Európában Németországgal, ahol mindig is élen jártak a szociális intézkedésekben, ezzel kifogva a szelet a baloldali erők vitorlájából. A párt a legfrisebb közvéleménykutatások alapján fej-fej mellett halad a Konzervatívokkal. A politikai helyzet, amelyben a Munkáspárt jelenleg van, hatalmas lehetőséget rejt magában, amelynek motorja annak legújabb vezetője, Jeremy Corbyn.

(A pártok aggregált támogatottsága Nagy Britanniában, forrás: Britain Elects)

A Munkáspárt új vezetője

A politikát szemlélők körében észrevehetővé vált az a jelenség, hogy az egyes személyeknek egyre nagyobb hangsúlya van a politikai formációk élén, vagyis politikai szakszóval, perszonalizálódik. Mi több, korszakokat nevezünk el az egyes politikai vezetőkről, hiszen fontos döntésekkel vagy híres intézkedéseikkel teszik egyedivé az általuk fémjelzett időszakot, függetlenül attól, hogy ezek a döntések helyesek vagy helytelenek. A Munkáspárt jelenét, illetve jövőjét Jeremy Corbyn formálja jelenleg, így politikai gondolkodásának megértése fontos elem a történések kontextusba helyezéséhez.

Corbyn teljes politikai pályafutása igen terjedelmes, hiszen szülei is a Munkáspárt tagjai voltak, és már serdülőkorában aktívan vett részt a pártpolitikában és a szakszevezeti mozgalmakban. Szemben az angol politikai elit más tagjaival – mint Boris Johnson vagy David Cameron – ,,Ő nem az Oxfordról jött”. Corbynnak mai napig nincs felsőfokú végzettsége, amit sokszor előnyként jegyeznek meg róla, mert kifejezetten jól érteti meg magát az egyszerű emberekkel. További fontos elem a politikai szocializációjában, hogy 1949-ben született, ezért például az ideológiai kérdésekben sokkal inkább a klasszikus szociáldemokrata eszméket vallja. Corbyn az európai integrációval először az Európai Gazdasági Térség idején találkozott, amelyet akkor egy tipikus kapitalista vívmánynak könyvelt el, amely mindmáig jellemzi az ambivalens viszonyát az Európai Unióhoz. Túl a gyökerein, egy igen határozott és értékalapú politikát valló személyt ismerhetünk meg. Tony Blair alatt a Munkáspárt szakított a klasszikus nézeteivel, és a centrumba húzódott, meglovagolva az Anthony Giddens által fémjelzett harmadikutasságot. Corbyn a Blair-kormányok alatt az egyik leginkább rebellis képviselők között volt.

A párton belül több évtizedig egy „backbencher” típusú politikusról beszélhetünk, aki 2015-ig egyáltalán nem került reflektorfénybe. Az Ed Miliband féle választási vereséget követően 2015-ben viszont csúcsára hágott a vezetői válság a Munkáspártban. Ekkor Corbyn az induláshoz szükséges minimális ajánlással indult a pártelnöki pozícióért. A megmérettetéskor karakán politikai karaktere az előnyére vált; hiszen Corbyn éveken át ugyanazokon az elveken állt mindig, ezért a többi jelölthöz képest nem egy opportunista, hanem sokkal inkább egy szilárd értékeken álló politikus mutatkozott meg. A 2017-es választások alkalmával a Corbyn vezette Munkáspárt harminc képviselőt számlálhatott, és egyben megszilárdította vezető pozícióját a pártban.

Corbynnal az élen

A 2017-es júniusi választásokat követően az újonnan megalakult kisebbségi May-kormány 2022-ig áll fenn, ám ezúttal korántsem egy ciklusban kell gondolkodni. A post-brexit időszak beláthatatlan társadalmi változásokat fog indukálni, ami miatt a vizsgálódás időhorizontját sokkal inkább a brexitet megelőző hat hónapra érdemes felrajzolni. A Corbyn vezette Munkáspárt számára három fontosabb teendő lesz ebben az időszakban.

Brexit

Először is a brexit témájában kell fontolóra venni, hogy milyen manővereket tesz a Munkáspárt. Alapvetően Corbyn úgy nyilatkozott, hogy tiszteletben tartja a népszavazás eredményét, és előnyös tárgyalásokat szorgalmaz, amelyeket adott esetben meg is szavaz a Képviselőházban. A pártelnök egyértelműen egy olyan megegyezést vízionál, amely kereteiben az Egyesült Királyság a vámunióban marad és kizárja az ellenőrzést az észak-írországi határnál.

Sokszor már szinte evidensnek tekintjük, hogy a Brexit témájában azonnal a kilépésre kell gondolni, ám a Munkáspárt számára a hatalmi viszonyok alapján egy második referendum támogatása is számitásba jöhet. A párton belül jelentős támogatottság látszódik e tekintetben. Szeptember végén a Munkáspárt egy konferenciát tartott, amelynek eredményeképpen a párt hivatalosan is a lehetséges opciók közé vette fel azt, hogy amennyiben nem sikerül a téli időszak folyamán megbuktatni a kormányt, úgy egy új népszavazás mellett való kiállás is számításba jöhet.

Ugyanakkor fontos azt is figyelembe venni, hogy a Brexitet megszavazó brit állampolgárok között, nagyarányú munkáspárti szavazók is voltak, akiknek az akaratával szembeszállna egy második népszavazás támogatásával. Továbbá azoknak a pártoknak, akik kiálltak korábban a bennmaradásért (Zöldek, Skót Nemzeti Párt, Liberális Demokraták), egyértelműen csökkent a népszerűségük. Végül pedig a különféle közvéleménykutatások egyáltalán nem mutatnak olyan mértékű változást a bennmaradás-pártiak javára, amire bizonyosan tudna stratégiát építeni a Munkáspárt.

A párton belüli hatalomátvétel

Az Egyesült Királyságban tisztán többségi választási rendszer van, aminek egyik hatása, hogy tömbösíti az adott pártrendszert. Így jellemző az ilyen politikai rendszerekre, hogy kevés, de nagy pártok vannak, amelyek az adott képviselt ideológiának széles árnyalatait fogják össze. A Munkáspártnál sincs ez máshogy. Esetükben is alapvetően kettő nagy tábort lehet elkülöníteni: az úgynevezett centrista balodaliakat, akik sokkal inkább a szociálliberalizmushoz állnak közelebb, valamint az echte szocialista szárnyat, akik Jeremy Corbyn megjelenéséig egészen háttérbe voltak szorulva.

A 2017-es választások óta Corbyn pozíciója megszilárdult, és megkezdte a párton belül azoknak a kiszorítását, akik a korábbi munkáspárti elithez tartoztak. Ennek egy jele, hogy a pártban növekszik annak az igénye, hogy az egyes helyi pártszervek nagyobb ráhatással legyenek arra, hogy kiket jelölnek az adott egyéni választókerületbe. Mi több, egy új szervezet jött létre a párt mellett ,,Momentum” néven, akik Jeremy Corbynt és a radikálisabb baloldali nézeteket támogatják a párton belül. Ezek a tendenciák egyre erősebbek, és az angol sajtóban gyakran lehet olvasni interjúkat olyan Munkáspárti képviselőkről, akik bírálták a jelenlegi vezetőség által képviselt irányvonalat; és olyan vezetőkről, akiknek a helyi pártszervezet hátat fordított. 

A baloldali fordulat

Első hallásra furcsának tűnhet, hogy egy baloldali párt baloldali fordulatot vesz. A korábbi Tony Blair – féle harmadikutas irányzathoz képest a Munkáspárt- szakpolitikáit tekintve – gyökeresen változtat az 1997-2010-et meghatározó szociálliberális irányzat szempontjából. Egy valódi szociáldemokrata programot hírdetett meg, amely különösen erősen hat a jelenlegi jobbra tolódott brit politikai rendszerben.

A 2017-es ,,Labour Manifesto” széleskörű jóléti intézkedéseket és nagymértékű adókat, valamint nagyarányú államosítást tartalmaz. A szlogen, ami köré felépítették a programot és a jelenlegi munkáspárti imidzset: „For the Many, not the few”, azaz a „Sokakért, ne a kevesekért”. Jelmondatukkal azt akarják kifejezni, hogy az ország nemcsak egy privilegizált kis csoport érdekeit szolgálja, hanem a többségben levő, bérből élő állampolgárokét. Közgazdaságtani szempontból sokat lehetne boncolgatni a tekintetben, hogy mennyire megvalósíthatóak ezek az ígéretek. Annyit fontos megjegyezni, hogy ellenzékben mindig könnyebb nagyobb, akár irreális igéreteket tenni. A politikai érdekessége a programnak, hogy milyen célközönséget próbál megnyerni. Míg Magyarországon a különböző jóléti intézkedéseket a kormányzat inkább az idősebb korosztálynak szánja, addig a Munkáspárt programjában éppen, hogy számos fiatalokat célzó ígéretet lelhetünk fel. Az Egyesült Királyságban a felsőoktatás önköltséges, azonban a Munkáspárt ezt teljesen megszüntetné, illetve egymillió lakás tervezését helyezné kilátásba 2030-ig, amelynek fele szociális lakás lenne. Továbbá a gyermekvállalás és nevelés területén is számos jóléti intézkedést igérnek, amelyek mind-mind a húszas éveiben lévő fiatal pároknak kedvező.

(Hogyan szavazott Nagy Britannia a 2017-es választások idején, forrás: Yougov)

A munkáspárti dominancia a fiatalok körében egyértelmű, amelynek egyik fontos okát a szakpolitikai ígéretek adják.

Kilátások

A brit politikai rendszer középpontjában a következő hat hónapban a Brexit-tárgyalások fognak állni, amelyek jelenleg még nem jutottak sikeres egyezségre az Unióval. Egy megállapodás nélküli és egy megállapodással végződő kilépés teljesen más politikai helyzetet teremt a post-brexit időszakban, ezért hosszútávon ködszurkálás lenne következtetéseket levonni. A Munkáspárt a képviselőházi többség hiányában jelenleg kommunikációjában és programjában tudja kifejezésére juttatni, hogy milyen megegyezést talál megfelelőnek az EU-val, de ezen túlmenően érdemben nem tud hatással lenni a tárgyalásokra. A teendők így a Brexittel kapcsolatban meglehetősen reaktívak, azaz minden lépés attól fog függni, hogy a Theresa May vezette konzervatív kormány és az Unió közötti álláspontok közeledni fognak e. Mindezek alapján fog kirajzolódni a helyesnek vélt munkáspárti politikai válasz, amely legyen akár egy újabb referendum támogatása vagy éppen a kormány melletti szavazás. Jeremy Corbynnak lehetősége nyílik arra, hogy a párton belül a személyéhez lojális politikusokat tudja előtérbe helyezni. S végül, a párt jóléti programjainak a hangoztatása jelenleg kevésbé dominálhatja a politikai napirendet a brexit mellett, ám a kilépést követő időszakban, avagy egy újabb előrehozott választás alkalmával, felértékelődik annak elmélyítése a társadalomban. Mindezek tudatában állapíthatjuk meg, hogy alapvetően egy többkimenetelű játszmává vált a jelenlegi brit politikai rendszer, ahol jelenleg a Munkáspárt van előnyösebb helyzetben.