Hubai Gabriella Laura

Minden erős férfi mögött áll egy nő

 

A történelem során számos olyan döntés született, amely kisebb-nagyobb időtartamokra megváltoztatták a nemzetet és a kultúrát. A döntés mögött megjelenik az uralkodó neve is, aki meghozta a döntést.

De vajon ki hitette el vele, hogy ezt a döntést akarja meghozni?

Cikkemben az 1500-as évek nagy birodalmait szeretném bemutatni, és annak úrnőit, akik háttéruralkodóként alakították a történéseket a férfiakon keresztül. Néhány kortárs nő, azonos képességekkel és ambíciókkal, a hatalom súlya alatt és a férfiakkal szemben.

Jelen cikk nem tartalmazza a komplett írást, az itt érhető el. Most a két örök riválist kívánom bemutatni, Angliát és Franciaországot, őket követi pedig az Oszmán Birodalom, mutatva, hogy a nyugati kultúráktól eltérő közegben is volt lehetőség, ha eléggé talpraesett volt a személy.

Anglia – Boleyn Anna:

Boleyn Anna a francia udvarban nevelkedett, a királyné társalkodónőjeként is tevékenykedett. Neveltetése ezáltal magas szinten zajlott, intelligens asszonynak számított. A sors úgy hozta, hogy később testvérével – Máriával – együtt, az angol királyi udvarba kerültek, Aragóniai Katalin társalkodónőjeként. Annának számos udvarlója volt, szépségének is intelligenciájának köszönhetően a férfiak sorban álltak kegyeiért. Henry Percynek eljegyzési esküt is tett a fiatal lány, egyes feltételezések szerint pedig el is hálták a házasságot. Anna édesapja, Boleyn Thomas azonban az eljegyzésről tudomást szerezve Annát visszaküldte a francia udvarba, hogy megjavuljon, és ne hozzon szégyent a fejére. 1525-ben azonban a Boleyn lány visszatért az angol udvarba, sorsa pedig itt fordult egy nagyot.

Maga a király, VIII. Henrik szemelte ki magának a fiatal asszonyt. Anna azonban sokkal okosabb volt húgánál, Máriánál. Terjedtek ugyanis olyan elbeszélések, miszerint Mária fia, a király törvénytelen gyermeke. Anna, testvérével ellentétben, nem volt hajlandó megadni magát a királynak, addig, ameddig a férfi feleségül nem veszi őt. Ehhez azonban a királynak el kellett válnia. Vitatott téma ugyan, hogy a király első kísérletére a válásban mennyire volt befolyása Boleyn Annának, de annyi bizonyos, hogy a lány szerelméért a király sokkal határozottabban lépett fel az egyházi korlátozással szemben. A király indoka a Katalintól való különválásra az volt, hogy a nő korábban Henrik bátyjának volt a hitvese, így bizonyosan elhálták a házasságot, amelyből az következik, hogy Henrik és Katalin eddig bűnben éltek. Ezzel magyarázta a fiú utód hiányát is az uralkodó. Katalin ugyan tagadta, hogy előző férjével elhálták volna a házasságot, Henrik nem engedett. A procedúra eredménye a Rómával való szakítás volt, amely létrehozta az anglikán egyházat. Így a király, aki ennek fényében már az egyház feje volt, elválhatott a királynétól, és feleségül vehette Annát. A Boleyn lány és Henrik menyegzőjére és a koronázási ceremóniára 1533-ban került sor, amikor Anna már várandós volt közös gyermekükkel. Anna tehát azért, hogy Anglia királynéja lehessen, rávette az uralkodót arra, hogy szakítson az egész eddigi egyházzal. Tekintettel arra, hogy akkoriban mennyire fontos összekötő elem volt a vallás, ez komoly és megdöbbentő lépésnek számított.

Annának komoly befolyása volt a nemzetközi politikába és az államügyekbe is. A francia udvarban való nevelkedésének köszönhetően, a Boleyn lány jó viszonyra törekedett Franciaországgal, és személyesen elkísérte az uralkodót a francia királlyal való találkozásra.

Anna nagyon jól tudta, hogy a Boleynek jövője egy fiúgyermek születésétől függ, így a királyné görcsösen vágyott egy hercegre. Első gyermekük azonban leánygyermek lett, Erzsébet. Anna karrierje fiú utód hiányában komoly hanyatlásnak indult, ugyanis a király hamar elpártolt szeretett asszonyától. Erre a népnek is komoly ráhatása volt, ugyanis Annát Anglia-szerte boszorkánynak kiáltották ki, az uralkodóra való befolyása miatt. Anna halálát végül maga Henrik okozta, ugyanis elrendelte az asszony kivégzését, vérfertőzés vádjával. A legenda szerint Anna azóta is a Towerben jár, levágott fejével a kezében.

Boleyn Anna befolyásának hatásai azonban ma is észrevehetőek, ugyanis az anglikán egyház a mai napig élő egyház Nagy-Britanniában.

Franciaország – Medici Katalin, Anne de Pisseleu, és Diane de Poiters:

Diane de Poiters és Medici Katalin rivalizálásának középpontjában II. Henrik francia király állt, ugyanis mindketten a férfi fölötti befolyásért harcoltak. Noha a király kötelességének eleget téve Medici Katalint tette meg törvényes feleségének, a királyné sohasem tudott akkora befolyást szerezni, mint a király szeretője, Diane. A szerelmi háromszögnek a királyné volt az elszenvedője, egészen a király haláláig, amikor Diane hatalma is egycsapásra megszűnt, és fia által Katalin került a hatalom közvetlen közelébe.

Diane de Poiters a király hivatalos kegyencnőjeként volt számon tartva. Befolyással rendelkezett az államügyekbe, és a külügyekbe is, egyes esetekben még a hivatalos leveleket is együtt írták alá a királlyal ’Henri/Diane’ néven. Azonban még szeretőjének trónra lépése előtt, Dianenak komoly riválisa és vetélytársa volt I. Ferenc francia király szeretője, Anne de Pisseleu, akit a „legszebb okos nő, és egyben a legokosabb szépség”-ként tartottak számon. Rivalizálásuk idején az udvar két pártra bomlott, és több botrányos esetről is beszámoltak akkoriban. Abban a pillanatban, amikor Diane ura került a trónra, az asszony befolyását felhasználva elüldözte az udvarból vetélytársát, és felvette rangját és átvette birtokát is. Diane azonban nem csak ezekbe az ügyekbe nyert rálátást, ő irányította a királyi gyermekek taníttatását is.

Sokak szerint „ő volt az agy a trón mögött”, így feltételezhető, hogy a király által meghozott döntések nagy részében Diane is szerepet játszott a háttérből irányító asszonyként. Elhivatott római katolikusként például II. Henriket a protestánsok elnyomására ösztökélte, a királynak bizonyított hűségének köszönhetően pedig a férfi legmegbízhatóbb tanácsadójává vált, így valószínűleg Diane komoly államügyekről is tudomást szerzett, és véleményt is alkothatott róla.

 Anne de Pisseleu, a király (I. Ferenc) uralkodásának utolsó éveiben vett részt komolyabban a politikai életben. Philippe de Chabot admirális támogatta és igyekezte előnyhöz juttatni Montmorency királyi várkapitánnyal szemben, ugyanis Montmorency hűen támogatta Diane de Poiterst. Anne támogatta a reformötleteket, és Dianeval ellentétben a protestánsokkal szemben is toleráns volt. A kegyencnő pozíciójának nem egyedül ő volt a haszonélvezője, hanem a családja is, ugyanis Anne előnyös helyzetének köszönhetően például nagybátyja püspöki címet kapott. I. Ferenc 1547-es halálát követően azonban Anne sorsa hamar hanyatlásnak indult, ugyanis a frissen hatalomra került uralkodó szeretője, Diane, könyörtelenül leszámolt egykori riválisával.

Diane Felemelkedésének végét is azonban szeretője halála jelentette, ugyanis az ekkor hatalomra került II. Ferenc idején, a még gyermekkorú ifjú király édesanyja, Medici Katalin vette át a hatalmat. Katalin életét ezután a Valois-ház hatalmának megtartásáért folytatott harc töltötte ki. II. Ferenc 1560-as halálát követően, ifjú öccse, a 10 éves IX. Károly került trónra, anyja pedig régensként irányította lépéseit. Egyes feltételezések szerint Katalinnak tervei voltak a politikailag és gazdaságilag fontos Navarrai Királysággal, miszerint a királyságot Franciaországhoz csatolja lánya által. Lányát, Valois Margitot a Navarrai királyhoz kívánta feleségül adni, majd a feltételezések szerint a királyt meg akarta mérgezni, és a megözvegyült asszony által a francia területekhez csatolni a Navarrai Királyságot.

Politikai célja volt emellett a vallási konfliktusokon és ellentéteken való felülemelkedéssel a nemzeti egység létrehozása, ezt az akaratát azonban nem tudta rákényszeríteni a feudális és vallási csoportosulásokra. Ebbe a vallási háborúba nemzetközi szinten is becsatlakoztak államok, Anglia a protestánsokat, Spanyolország a katolikusokat, a németek pedig a hugenottákat támogatták.

Az Oszmán Birodalom – Hürrem szultána, és lánya Mihrimah szultána:

Az Oszmán Birodalom fénykorában, Szulejmán szultán uralkodásának idején emelkedett fel az ortodox pap lánya, Alekszandra Anasztázia Lisowska. Hürrem Rohatinban – a Lengyel Királyságban – látta meg a napvilágot 1500 körül, majd hazájából a krími tatárok hurcolták el az Oszmán Birodalom rabszolgapiacára. Innen került a hárembe, ahol ambícióinak, politikai érzékének és intelligenciájának köszönhetően a történelem egyik legbefolyásosabb asszonyává, és a közel 130 éves korszaknak – a nők szultánátusának – elindítójává tette őt.

Hürrem szépsége, vidám és játékos természete hamar felkeltette az uralkodó figyelmét. Neve is erről árulkodik, ugyanis a Hürrem jelentése ’nevető arcú’, ’aki mindig vidám’. A szultán gyorsan beleszeretett a fiatal hölgybe, és hamar a kedvencek közé is emelkedett. Gyors pályafutását azonban már az első éveiben sem nézték jó szemmel, kiváltképp a szultán édesanyja, és a szultán előző asszonya, aki egyben a szultán hercegének édesanyja, Mahidevran szultána. Vetélytársa egyébként többször fizikailag is bántalmazta Hürremet, de ezek a tettei is csak a fiatal lánynak kedveztek, ugyanis asszonyának radikális lépései miatt az uralkodó még annál is jobban elpártolt Mahidevrantól.

Hürrem nagy szerencséjére, első gyermeke fiúgyermek lett, így a már korábban említett Boleyn Annával ellentétben, biztosította helyét az uralkodócsaládban. Hürremért az uralkodó számos hagyományt és szabályt szegett meg, például az „egy ágyas, egy fiú” szabályt, ugyanis Hürrem Mehmed születését követően még négy ifjú hercegnek és egy hercegnőnek adhatott életet. Azonban a legnagyobb döbbenetet nem is ez a cselekedet váltotta ki, hanem az, amikor az uralkodó törvényes feleségéül vette a háremhölgyet, felrúgva ezzel egy közel 200 éves hagyományt, miszerint az uralkodók nem vesznek feleségül háremhölgyeket. Hürrem hatalma ezzel majdhogynem korlátlan lett. Ezzel azonban komoly ellenségeket is kivívott magának, ugyanis belépve a hatalmi harcba, olyan ellenfelei lettek, mint például Pargali Ibrahim pasa. A pasával a nőnek korábban sem volt jó viszonya, de egyre növekvő hatalmának köszönhetően a köztük lévő feszültség egyre fokozódott. Egy újabb szokást megtörve, Hürrem egész életében a Topkapi palota falai között maradhatott, nem kellett fiával tartania egy hercegi tartományba.

Hürremnek nem csak a birodalmon belül volt komoly hatása. Többször, mint Szulejmán tanácsadója járt el, kiváló politikai érzékének köszönhetően. Egyes feljegyzések szerint olykor még hadjáratra is elkísérte az uralkodót. Hürrem önálló politikai tevékenységet is folytatott, így fennmaradt levelezése a lengyel királlyal – II. Zsigmond Ágosttal – arról árulkodik, hogy a szultána törekedett a jó viszonyra szülőhazájával, és mindemellett a török szultán és a lengyel király személyes találkozásán is munkálkodott. Az, hogy az intimitás kettejük levelezése közben mennyire játszott szerepet vitatott téma. Annyi azonban bizonyos, hogy akkoriban a Lengyel Királyság és az Oszmán Birodalom között jó viszony alakult ki. Vélhetően Hürrem terve ezzel Lengyelország védelme volt egy esetleges török támadástól, ugyanis ebben az időszakban Szulejmán a kereszténység ellen indult háborúba, szülőhazája pedig ezt a vallást képviselte.

Hürrem legyőzhetetlen politikus volt, így bárki, aki politikai törekvéseinek útjában állt, más-más módszerekkel, de eltűntette láb alól. Ármánykodásának esett áldozatul két nagyvezír (a szultán utáni második ember a világi ranglétrán) és maga a trónörökös Musztafa herceg is. Hürremnek számtalan ellensége és vetélytársa akadt a férfiak és a nők körében is, azonban egyetlen egy olyan ellenfele sem akadt, aki le tudta volna győzni. A szultán törvényes feleségeként is egyedül őt tartják számon. Sokan Szulejmán társuralkodójaként is emlegetik, emellett ő volt az Oszmán Birodalom első haseki szultánája (1534-ben). Lényegében vele együtt született meg ez a cím a birodalomban. Hürrem döntései évszázadokkal később is hatással voltak a birodalmi kormányzásra.

Befolyását az uralkodóra eleinte csak saját pozíciójának megerősítésére használta fel, a későbbiekben azonban rájött, hogy gyermekei védelmének érdekében ennél többre lesz szükség. A szultána hamar felismerte, hogy lányának, Mihrimah szultánának épp oly mértékű befolyása van a szultánra, mint neki, így gyakran őt használta fel akarata elérésének érdekében. A hatalmi harc fokozódásának következtében Hürremnek szüksége volt egy csakis őhozzá hűséges államférfira, aki megvédheti a családot az uralkodó halálának esetén, és segíti őt Musztafa herceggel szemben. A kiválasztott férfi Rüsztem pasa lett, akivel közösen áskálódtak Ibrahim pasa ellen is. Rüsztem azonban végtelenül szerelmes volt Hürrem leányába, így a szultána a hűségéért cserébe neki adta lánya kezét, így örökre a családhoz láncolva Rüsztemet. Lányának élete a hatalmi harc árnyékában zajlott, de érvényesülni majdhogynem teljhatalommal csak édesanyja halála után tudott. Hürrem 1558-as halálát követően Mihrimah átvette anyja szerepét, és rendet tartott a civakodó testvérek között, és komoly lelki támaszt nyújtott az uralkodónak. Mihrimah édesanyja hiányában a valide szerepet töltötte be II. Szelim (Mihrimah öccse) uralkodásának idején, mérsékelve Szelim feleségének, Nurbanunak a hatalmát.

Egy későbbi vonatkozás: A nők szultánátusának Hürrem után talán egyik legkiemelkedőbb alakja az 1600-as években hatalomra kerülő Köszem szultána volt, aki fia által az Oszmán Birodalom kormányzói címét birtokolhatta élete során két alkalommal is. Köszem hatalma a szultánéval vetekedett, kiskorú fiainak uralkodásának első éveiben teljes mértékig ő irányította a birodalmat. Többször tanácskozott az államférfiakkal egyedül, és a janicsárok támogatását is kivívta magának, ami a trónviszályok idején komoly segítséget nyújtott a bajba jutott úrnőnek.

A nők szultánátusának jeles alakjai voltak még: Nurbanu szultána, Szafije szultána és Turhan Hatidzse szultána. Turhan Hatidzsével ért véget a közel 130 éves korszak, és elindította a nagyvezírek korát az Oszmán Birodalomban. Ő volt az egyedüli szláv származású képviselője a korszaknak Hürremet követően.

Összegzés

A fentebb említett intelligens hölgyek életét példaként véve megfigyelhetjük, hogy valóban igaz a mondás, amely azt mondja, hogy „minden erős férfi mögött áll egy nő”. Kortárs uralkodónők teherbírása a hatalmat tekintve eltérő ugyan, ahogyan a szerencséjük is, de mindegyik nőnél figyelemre méltó a politikai ellenfelek bizonyos módszerek igénybevételével való eltüntetése, és a férfiakra gyakorolt befolyásuk.

Az ő példájuk tökéletesen bemutatja, hogy az uralkodásban mennyire szükség van az észre, és a kitartásra, emellett nem elhanyagolható a szerencse sem. Ezek a nők ügyesen hozták meg döntéseiket, és teremtettek egy olyan környezetet maguknak, amelyben ők maguk uralkodhattak és hozhatták meg a komolyabb döntéseket a férfiakon keresztül.

Emellett bemutatja a női politikai részvételt a birodalmak életében már a középkorban is, ami ha nyíltan történt volna, sokakban meghökkenést váltott volna ki, ugyanis a nők részvétele az államügyekben és a politikában ekkoriban bizonyos országokban még teljesen elfogadhatatlan és természetellenes dolog volt, ennek ellenére kivívták a férfiak elismerését a környezetükben.

Ezeknek a nőknek az élete és politikai tevékenysége bizonyos időkre, akár 130 évre, akár napjainkig kiterjedő hosszra, de megváltoztatták a szokásjogot és a történelem alakulásait, így a történelem legbefolyásosabb női közé sorolhatóak, a mai napig.