Morris Kristóf Park

Niccolo Machiavelli-emberbőrbe bújt ördög?

A cikk forrása egy korábbi esszém, melyre bőven ráférne egy alapos „leporolás”, de a központi üzenete mellet kiállok továbbra is.

Bizonyára mindannyian hallottuk már a ’machiavellista’ kifejezést. Magyarban talán nem annyira elterjedt, mint az angol ’machiavellian’, de ha pár szóval körbeírjuk, már biztosan ismerős lesz: gátlástalan, számító, manipulatív. Mi a közös ezekben? Magában mindegyiknek, így feltehetően a kifejezésnek is csak negatív konnotációja van, nehezünkre esne ezeket pozitív tartalommal megtölteni. De mivel érdemelte ki egy reneszánsz kori politikai gondolkodó, hogy ennyire ellenszenves szinonímaként maradjon fent több száz éven át?

Niccolo Machiavelli (1469-1527) jókor volt jó helyen. A reneszánsz éppen felvirágzóban, Firenze pedig úton van, hogy Itália egyik meghatározó városa legyen. Ha ma Firenzére gondolunk, a toszkán borvidék, a Dóm és a Medici család juthat eszünkbe elsőre. Ahogyan Savonarola és Cesare Borgia az érme másik oldala, Machiavellire mondhatjuk, hogy az említett érme peremén helyezkedett el. Élete és munkássága több ponton is összefonódott a város életével, közel 18 éven tölti be a kancellári posztot, s képviseli Firenzét diplomáciai körutakon, többek közt a már említett Cesare Borgia, II. Gyula pápa és I. Miksa német-római császár előtt. Ezek a több hónapos utak elegendő betekintést adtak számára, hogy megírhassa legismertebb művét, a Fejedelmet.

Az 1513-ban (majd csak 1532-ben adják ki) írott mű, első olvasatra egy célzott útmutatónak tűnik, ezt alátámasztja, hogy Lorenzo de Medici a címzettje, ki 1512-ben vette át Firenze irányítását. Emiatt felfoghatjuk a Fejedelmet, mint egy korai „ajánló levél” is, mivel pont Lorenzo volt, aki leváltotta Machiavelli-t. Egyesek szerint inkább szatíraként íródott, főleg ha a pár évvel később született Beszélgetéseket vesszük figyelembe, ahol a korábban fejedelem/egyszemélyi uralkodó párti Machiavelli, egyértelműen a demokrácia mellett teszi le voksát, és temérdek alkalommal ostorozza előző munkája „főhősét”, az autoriter uralkodót. Ezen tények és a korszak Itáliájának ismerete nélkül valóban könnyen kaphatjuk azt a képet, ami napjainkban a fejünkben van Machiavelliről.

Maga a Fejedelem olvasható rövid esszék gyűjteményeként, ahol minden fejezet magában is megállja a helyét. Több témát is érint, filozófiai kérdésektől a helyes hadsereg felépítéséig, de mindezeket összeköti a célzat, ami vezérelte Machiavelli-t: az egységes Itália. Minden amit „tanácsol” egy fejedelemnek, ezt a célt hivatott szolgálni. Itt szeretném újra kiemelni ennek fontosságát. A korszak Olaszországa közelebb állt az ókori görögök politikai térképéhez, mint mai önmagához, 1494 és 1559 között az itáliai háborúk tomboltak a félszigeten, két – hozzájuk képest – egységesnek tűnő birodalom közt. Nem csoda, hogy a konfliktusok közepén ez az egy cél lebeg sokak szeme előtt.

Tehát láttuk a célt, amiért hajlandó mindent megtenni. Hosszan ecseteli az erőszak használatának szabályait, az előnyeit annak, ha félik az uralkodót, minthogy szeretik. Ez egyértelműen azt mutatja nekünk, hogy Machiavelli valóban annyira elvetemült, mint aminek az utókor lefestette. De a mű hátterének ismerete, a korszak dinamikájának megértése és a szerző saját megjegyzései a szövegben véleményem szerint alapot adhatnak arra, hogy megkérdőjelezzük magának Machiavellinek a ’machiavellista’ voltát. Ugyanis többször próbálja árnyalni a számunkra negatív tulajdonságok, tettek mögötti okokat. De közben látnunk kell, hogy ha valóban csak privát műként írta, mint egyfajta ajánló levél, akkor sokat veszített volna az értékéből, ha nem állítja be magát szint tévedhetetlennek.

Magát a machiavellista embert 5 tulajdonság mentén szokták általában „mérni”: manipuláció, amoralitás, cinizmus, hidegvér, empátia hiánya. Nem állítom, hogy a művek alapján nincs egyezés, sajnos nem tudunk interjút készíteni a reneszánsz íróval. De úgy gondolom, hogy három tényezőnél – amoralitás, hidegvér és empátia hiánya – jogosan tehetjük fel a kérdést: valóban így van? S miközben a Fejedelem értelmezése nem változik meg drasztikusan, nem árt, ha megpróbálunk minél pontosabb képet kapni az olyan nagy benyomást hagyó szerzőkről, mint Machiavelli volt. Úttörőnek számít közel 500 évvel később, a pragmatikus és hasznosságelvű gondolkodásmód egyik első – ha nem az első – képviselője, melyet konzisztensen képviselt több művén keresztül is.

De hogy megérdemli-e azt a hírnevet, ami körül öleli? Ez mindenkinek a maga döntése a nap végén.

Én tudom mit választok.