Szilágyi Sára

A politikai kommunikáció sajátosságai 2010-et követően

Új szereplők, új identitások

A 2010 után kialakuló, majd 2014-ben megszilárduló parlamenti status quo a politikai kommunikációban is változást hozott: új identitások, szereplők és ügyek jelentek meg. A mérsékelten radikális jobboldali ideológiát képviselő Jobbik a cigánybűnözés napirendre vételével hívta fel magára a figyelmet. Szavazótábora főképp fiatalokból állt, az első szavazóknak és a korábban távolmaradóknak, bizonytalanoknak köszönhetik, hogy a 2014-2018-as ciklusra a legjelentősebb ellenzéki párttá váltak. A pártvezetésben fokozódott az igény a kormányváltásra, egy szélesebb szavazói bázis elérése érdekében kezdődött meg a néppártosodás (Szabó, 2015: 302). Az LMP magát a centrumban helyezte el. A zöldpárt programjai között meghatározó téma az ökopolitika, de a szegénység helyzetének javítása és a jogállamiság helyreállítása is fontos szerepet kap. Az LMP a környezetvédelem ügyét nem tudta monopolizálni, támogatottsága pedig 2018 óta csökken. A 2011-ben MSZP-ből kivált DK fő profilja az európaiság lett: az euró bevezetése és a szupranacionalizmus előmozdítása az ún. Európai Egyesült Államok megteremtése érdekében. 2017-ben robbant be a köztudatba a Momentum, amely sikerre vitte NOlimpia elnevezésű kezdeményezését. A fővárosi, generációs párt 2018-ban ugyan nem került be a parlamentbe, de a 2019-es európai parlamenti választásokra szavazótábora jelentősen megnőtt. Annak ellenére, hogy a Momentum saját ügyeinek sulykolásában nem tűnik sikeresnek, a mozgalmi hangulat képes volt aktivizálni a bizonytalan szavazókat.

Korszakváltás és ügycentrikus kampány

Az új szereplők megjelenése, a pártrendszer fragmentálódása kedvezett a Fidesznek. Az MSZP látványos bukása után a párt hatalmas erőfölényre tett szert, a kérdés csupán az volt, sikerül e kétharmados parlamenti támogatottsággal kormányt váltania 2010-ben. A kampányra főképp pozitív üzenetek voltak jellemzőek: forradalmi hangulat és a korszakváltás ígérete. Orbán Viktor a fülkeforradalom kifejezéssel történelmi jelentőségűvé tette a 2010-es választásokat, egyértelművé tette a szakítást az elmúlt 20 év politikájával. A múlttól való teljes elhatárolódás azonban nem egyedül a Fidesz sajátossága. A remélt kormányváltást korszakváltással azonosítja a Jobbik, az LMP és a Momentum. Ennek megfelelően az ellenzéki pártok választási kampányai főleg pozitív üzenetekre épülnek. A DK, a Jobbik, az LMP, a Momentum és az MSZP egyaránt igyekezett a korrupció-oktatás-egészségügy triászt napirenden tartani. Az oktatás és az egészségügy rendbetétele pozitív üzenetekként vannak jelen, azonban a pártok kihangsúlyozzák, hogy erre azért van szükség, mert a Fidesz elhanyagolta mindkét területet. A Jobbik 2018-as plakátkampányában az oktatás- és egészségpolitikai problémákat a korrupciós vádakkal igyekezett összefüggésbe hozni. A korrupció tematizálása és az elszámoltatás ígérete azonban nem tudta uralni a közhangulatot, a választók körében általánossá vált a vélekedés, mely szerint „úgyis minden politikus lop”. A politikai napirendet 2015 óta a migrációellenesség határozza meg, amely ügy ugyan a Jobbiktól származik, mégis a Fidesz vitte sikerre. Az új témára a kormánypártnak ekkor nagy szüksége volt, hiszen a 2014-es önkormányzati választások után hozzávetőlegesen 1 millió szavazót veszített el, amelyben fontos szerepet játszott az amerikai kitiltási botrány, a netadó bevezetésének terve és az arra válaszoló tömegtüntetések (Bíró-Nagy, 2018: 271). A kormánnyal való elégedettség szintje 2010-hez képest 9 tizeddel csökkent.1 A 2015-ös menekültválság kedvezett a Fidesznek, amely még abban az évben nekifogott a 2018-as választásokig tartó negatív kampányának. A kormánypárt célja a félelem fenntartása lett, az ellenségkép konstrukcióban a „migránsok” mellett helyett kapott Soros György és az Európai Unió is. Ugyan az Európába érkező menekültek számában már 2016-ban jelentős visszaesés volt megfigyelhető, a belső válsággenerálás újabb kétharmadot hozott a Fidesznek.

Vezérek a jobb- és baloldalon

Az ügycentrikus plakátkampány során Orbán Viktor arcával csak elszórtan találkozhattak a választók. Mivel a miniszterelnök közismert személy, a párt az ellenségek bemutatására helyezte a hangsúlyt. A kampány mégis tovább erősítette Orbán Viktor integráló szerepét, egyfajta vezér képében jelenítve meg: az államnak szüksége van rá, hiszen ő az egyetlen, aki meg tudja védeni a közösséget a bevándorlóktól és a „brüsszeli bürokráciától”. A vezér fontossága a jobboldali pártokra jellemző, így nem meglepő, hogy Vona Gábor is hasonló szerepben tűnt fel (Kiss, 2019: 90). Vona Gábor lemondása a pártelnöki tisztségről, majd távozása a Jobbikból egy új arc igényét hívta életre, az azonban még nem dőlt el, hogy Jakab Péter mennyire lesz sikeres a vezérimázs kiépítésében. A baloldal kevésbé hisz a vezér fontosságában, azonban a DK, az LMP és az MSZP-P berkein belül szintén megkezdődött egyfajta perszonalizálódás. Az aktorok szerepe a pártokról egyre inkább a személyekre tolódik át, a kampányok során egyre fontosabbá válnak az arcok. A 2018-as választásokon az LMP nem a helyi képviselőjelöltjeinek bemutatására helyezte a hangsúlyt, több településen csak a Szél Bernadettet ábrázoló plakátokkal találkozhattak a választók. Az MSZP-P pártszövetségi jellegét megerősítve Karácsony Gergely és Kunhalmi Ágnes képeivel kampányolt. Az előbbi politikus pedig a 2019-es önkormányzati választások kulcsszereplőjévé vált, a kialakult együttműködésnek köszönhetően nem pártok hirdették a jelöltjüket, hanem azokat „Karácsony jelöltjeként” mutatták be. A DK kulcskaraktere Gyurcsány Ferenc, aki komoly hadjáratot indított a fiatal szavazók meggyőzése érdekében. Magyarországon forradalmi újításnak számított az „Írj rám, Feri!” kezdeményezés, amely lényegében azonnali kapcsolatot teremtett a volt miniszterelnök és feliratkozói között. Lemaradva ugyan, de a Fidesz kampánystábja is belekezdett a közösségi média innovatív felhasználásába: megkezdődött Orbán Viktor „trendivé” válása. A megjelenő tartalmak azt sugallják, hogy a projekt még kezdeti fázisban van: a kommunikációs szakemberek még csak tanulják a Z generáció nyelvét vagy nem szeretnének csak hozzájuk szólni. A Covid-19 vírus terjedése folyamatosan növeli a kormány és a miniszterelnök online platformjainak látogatottságát. Egyelőre azt láthatjuk, hogy a Fidesz kommunikációs szempontból remekül kezeli a válsághelyzetet, a kormánnyal való elégedettség szintje pedig nőtt, míg az ellenzéki pártok viszonylag nehezen tudnak érvényesülni.

1. ESS Round 5: European Social Survey Round 5 Data (2010). Data file edition 3.4. NSD – Norwegian Centre for Research Data, Norway – Data Archive and distributor of ESS data for ESS ERIC.
ESS Round 7: European Social Survey Round 7 Data (2014). Data file edition 2.2. NSD – Norwegian Centre for Research Data, Norway – Data Archive and distributor of ESS data for ESS ERIC.

Irodalomjegyzék

Bíró-Nagy, András (2018): Politikai lottóötös: a migráció jelentősége a magyar politikában, 2014–2018. In: Böcskei Balázs, Szabó Andrea (szerk.): Várakozások és valóságok. Parlamenti választás 2018. Budapest, Napvilág Kiadó – MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet. 269-291.

Kiss Balázs (2019): Aktorok. In: Kiss Balázs (szerk.): A szavakon túl. Politikai kommunikáció Magyarországon, 1990-2015. Budapest, L’Harmattan Kiadó – MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet. 65-113.

Publicus (2020): Koronavírus társadalmi és politikai hatásai – 3. rész. Publicus, 2020. március 25. https://publicus.hu/blog/koronavirus-tarsadalmi-es-politikai-hatasai-3-resz/ (Utolsó letöltés: 2020.04.07.)

Szabó Andrea (2015): A választók. In: Körösényi András (szerk.): A magyar politikai rendszer – negyedszázad után. Budapest, Osiris Kiadó – MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet. 279-303.