Kubát Dániel
404: e-lection not found
Avagy miért szavazunk még mindig papíron az internet és az IT forradalom világában?
Nem túlzás azt állítani, hogy életünk jelentős részét az online világban éljük. Képeket osztunk meg barátainkkal, üzeneteket váltunk ismerőseinkkel, kollégainkkal, mindezt a napi rutin részeként. Néhány gombnyomással ínycsiklandozó ételeket rendelünk házhoz, mindenféle terméket vásárolunk a világ másik feléből és online intézzük banki ügyleteinket. Felmerül a kérdés, ha az online térben minden ilyen egyszerű és kézenfekvő, miért járunk négyévente szavazókörökbe csupán azért, hogy egy papírlapra egy ikszet rajzoljunk? Micsoda régimódi dolog ez, gondolhatnánk. Miért ne lehetne ezt is interneten keresztül, okoseszközünkről lebonyolítani? Végtére is a közösségi oldalakon is néhány kattintással indíthatunk szavazásokat ismerőseink számára. Ez pont olyan, mint egy választás! Vagy mégsem?
Az elektronikus szavazás – melynek egyik altípusa a cikk fókuszát képző, interneten keresztül, saját eszközről történő voksolás – közel hatvanéves történelmét folyamatos viták határozták meg. Hamar, már a hatvanas években felismerték a demokrácia digitalizálásában rejlő számos lehetőséget, de a legalább ugyanennyi buktatót is. Nem véletlen, hogy a mai napig nincs egységes álláspont a kérdésben sem a jogászok és politológusok, sem az informatikusok részéről.
Kényelmes, hatékony, kézenfekvő – az online szavazás előnyei
A választópolgárok számára kétségkívül a kényelem a legnagyobb előny, amivel az interneten keresztül történő szavazás kecsegtet. Nem kell szavazóhelyiségeket látogatnunk, gyorsan és egyszerűen, saját számítógépünkről vagy okoseszközünkről adhatjuk le voksunkat, legyünk bárhol a világban. Csupán internetkapcsolatra van szükségünk, és a megfelelő weboldalt felkeresve néhány kattintással szavazhatunk is. Ez a fajta kényelem óriási könnyebbséget jelenthet a fekvőbeteg vagy mozgáskorlátozott választópolgároknak, akiknek így nincs szükségük mozgóurnára. Számos kisegítő szoftver áll rendelkezésre a különböző okoseszközökhöz, így az online szavazás a fogyatékkal élők – például vakok vagy gyengénlátók – számára is kézenfekvő alternatívája a klasszikus offline szavazásnak.
Nem csak a választópolgárok, de az állam szempontjából is számos előnnyel kecsegtet a világhálóra kiszervezett demokrácia. Nincs szükség ugyanis hatalmas anyagi és humántőkét igénylő választások megszervezésére. Csak egy példa, hogy érzékeltessük ennek nagyságrendjét: Magyarország 10 285 szavazókörében minden választás alkalmával legalább ötször ennyi szavazatszámláló tevékenykedik, kora reggeltől késő estig. Egy kellőképpen stabil online rendszer – melynek létrehozása költséges beruházás ugyan – hosszútávon lényegesen hatékonyabb lehet.
Ahelyett, hogy minden borítékot egyesével felnyitnánk és a benne lévő szavazatokat kézi erővel, fáradtságos munkával megszámolnánk, néhány jól megírt programsor ezt percek alatt képes elvégezni helyettünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy még jelenleg az urnazárást követően akár hetekbe is telhet a végleges eredmény megállapítása, az online rendszer bevezetésével ez az idő néhány órára csökkenhet. A szavazatszámláló biztosok algoritmusokkal történő felváltása ráadásul kiiktathatja az emberi mulasztás miatt tévesen nem számolt, vagy érvénytelennek nyilvánított szavazatok veszélyét éppúgy, mint a szándékos visszaélések lehetőségét.
Növekvő részvétel?
Népszerű elmélet, hogy az interneten keresztül történő voksolás lehetősége növeli a választásokon való részvételt. Ezt azonban máig nem sikerült bizonyítani.
A svájci Geneva és Zürich kantonokban, 2003-tól, illetve 2005-től tesztjelleggel, a klasszikus szavazóurnás és postai levélszavazás mellet bevezették az interneten keresztül történő voksolás lehetőségét. Az újdonság azonban nem hozott érdemi növekedést a részvételi arányokban.
Hasonló rendszer működik Észtországban is, ahol a 2007-es parlamenti választások után reprezentatív felmérés vizsgálta az e-szavazás és a részvételi arányok kapcsolatát. A kutatás rávilágított, hogy az internetes szavazás lehetőségével elsősorban azok éltek, akik egyébként is szavaztak volna. Bár a részvételi arány 4%-kal nőtt 2003-hoz képest, ennek oka nem az internetes szavazásban keresendő.
Így működik az online választás: A felhasználók okoseszközein leadott szavazatok vezeték nélküli csatornán át az e-szavazás szervereibe kerülnek, ahol titkosítva tárolják azokat, egészen az „urnák felnyitásáig”.
Hackerek és költségek – az érme másik oldala
Mint minden elektronikus, online rendszer esetében, az internetes szavazásnál is a biztonság, illetve megbízhatóság az, ami a legtöbb kérdést felveti.
Tapasztalatból tudjuk, hogy feltörhetetlen rendszer nem létezik, a hálózathoz történő, jogosulatlan hozzáférés pedig beláthatatlan következményekkel járhat. Egy ügyes hacker szavazatok millióit másíthatja meg néhány gombnyomással, míg papír alapú szavazás esetén egy ilyen szintű választási csalás szinte kivitelezhetetlen.
A legnagyobb kockázatot azonban nem is maga a szavazórendszer, hanem a választópolgárok eszközeik rejtik. Dr. Steve Kremer, a francia Nemzeti Számítógéptudományi és Automatizációs Kutatóintézet doktora szerint, egy, a választópolgár eszközére erre a célra telepített maleware – azaz rosszindulatú szoftver – anélkül képes megváltoztatni a leadott szavazatot, hogy abból a felhasználó bármit is érzékelne.
„Tapasztalatból tudjuk, hogy egy, a számítógépen élősködő, ezt a célt szolgáló maleware képes megváltoztatni a leadott szavazatot.” (Dr. Steve Kremer)
A technológia fejlődésével újabb és újabb kártevő szoftverek jelennek meg, 2018-ban átlagosan 376 639 új kártevőt észleltek a különböző vírusírtó szoftverek naponta, és ez a szám 2019-ben minden bizonnyal még magasabb. Ezen statisztika fényében már érthető, hogy miért nem prioritás az államok számára választási rendszereik digitalizálása.
A rosszindulatú szoftverek gombamód történő szaporodása azonban nem az egyetlen oka, amiért az online voksolás bevezetése nem túl gyakori téma a politikában. Az ahhoz szükséges infrastruktúra és informatikai rendszer kiépítése igencsak költséges – bár hosszútávon minden bizonnyal megtérülő – beruházás, a rövidtávon, négy-öt éves ciklusokban gondolkozó politikusoknak egész egyszerűen nem éri meg a kérdéssel foglalkozni.
Egy rendszer csak annyira lehet biztonságos, amennyire a megalkotói azt akarják, tartja a mondás. Ez az online választási rendszer esetében is igaz. Az internetes szavazást lebonyolító informatikai rendszer megalkotása és karbantartása az államoknak jellemzően túl nagy feladat, így marad a közbeszerzési eljárás és a magánvállalatok. Ezek a cégek azonban piaci érdekek által vezéreltek, egy-egy választás eredménye pedig jelentős hatást gyakorol a különböző piacokra. Ennek fényében jogosan merül fel a kérdés, vajon bízhatunk-e egy profitorientált vállalatban annyira, hogy rábízzuk választási rendszerünk üzemeltetését?
System requirements – az online szavazás alapfeltételei
Még ha a szükséges politikai elhatározás meg is lenne, a magyar – vagy bármely másik – választási rendszer digitalizálása nem kis feladat.
Mintegy első előtti lépésként meg kell teremteni az online voksoláshoz szükséges jogi hátteret. Az elmúlt évszázadok során a demokratikus választásnak olyan szigorú alapelvei alakultak ki, mint a szavazatok titkossága és egyenlősége, az esélyegyenlőség biztosítása mind a választók, mind a jelöltek számára, vagy éppen a választási eljárás nyilvánossága, a civil kontroll lehetősége. Végül, de nem utolsó sorban biztosítani kell azt is, hogy a választás eredménye független bíróság előtt megtámadható, felülvizsgálható legyen. Magyarország Alaptörvénye, illetve a választási eljárásról szóló törvény is tartalmazza ezeket az alapvetéseket, amiket az interneten keresztül történő választás esetén is maradéktalanul alkalmazni kell, hogy azt demokratikusnak nevezhessük. Bár a klasszikus, offline választás esetében már kiforrott gyakorlata van ezen elvek alkalmazásának, az online rendszerbe való átültetésük összetett feladat, ami nagyfokú kreativitást kíván mind a jogász, mind az informatikus szakemberektől.
Ráadásul mindehhez módosítani kell a választási eljárásról szóló törvényt, ami – Magyarország, és több demokratikus állam esetében is – az országgyűlési képviselők kétharmadának támogató szavazatát igényli. Ezért is elengedhetetlen előfeltétel a már említett politikai elhatározás.
A fenti elvek „digitalizálásán” túl az internetes voksolás bevezetése további informatikai kihívásokat rejt. A szavazókörökben, mielőtt szavazólapot kapnánk, minden esetben elkérik iratainkat, így győződve meg választójogunk meglétéről, egyben kizárva a többes szavazás lehetőségét. Ez az online demokrácia esetében sem lehet másként. Szükség van tehát egy olyan rendszerre, amely úgy képes azonosítani a választópolgárt, hogy utóbb szavazata ne legyen visszakövethető, azaz érvényesüljön a titkos választás elve. Egyben minimalizálni kell a visszaélések lehetőségét is, biztosítani kell, hogy mindenki csak a saját nevében szavazhasson.
További tárgyi feltétel, hogy a választópolgárok rendelkezzenek internetkapcsolattal, illetve a világhálóhoz csatlakozni képes eszközzel, például számítógéppel vagy okostelefonnal. Magyarország meglepően jól teljesít ezen a téren: 2018-ban a háztartások 83,3%-a rendelkezett internet hozzáféréssel, a lakosságnak pedig legalább 74,6%-a rendszeresen használt számítógépet 2017-ben.
Végül, de nem utolsó sorban az online rendszer megfelelő működéséhez szükség van a választópolgárok bizalmára, a társadalom támogatására. Ha a választók bizalmatlanul fordulnak az internetes voksolás intézményéhez, az eredmény manipulálásának lehetőségét, és nem a már említett előnyöket látják benne, az végső soron a demokratikus intézményekbe, az államba, sőt magába a demokráciába vetett hitet rombolja. Vélhetően valami hasonlóra gondolt Katrin Saks észt politikus, amikor a hazájában működő online szavazási rendszerrel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy bár az elektronikus szavazás lehetősége erősíti a demokráciát, azt mégsem ajánlja a demokráciával egyébként hadilábon álló országoknak.
„Ám lehetséges a veszélyek minimalizálása. Észtországban például a szavazás napján meg lehet változtatni a leadott voksot.” (Katrin Saks)
E-stonia – az online demokrácia éllovasa
Többször példálóztunk már az Észtországban működő elektronikus szavazási rendszerrel. Meglepő talán, de a posztszovjet, balti állam valóban az online demokrácia úttörőjének számít.
A 2005-ös helyhatósági választásokon használták először az iVote névre keresztelt internetes szavazórendszert, amely azóta párhuzamosan működik a klasszikus offline voksolás mellet, és egyre nagyobb népszerűségnek örvend.
A választópolgárok személyazonosító igazolványukba integrált chippel és az ahhoz tartozó négyjegyű PIN kóddal igazolják személyazonosságukat, ezután adhatják le szavazatukat az iVote weboldalán. Az online voks leadására a választás napját megelőző hat-négy napban van lehetőség, a választás napján azonban már nem. Az állampolgárok a választás napján papíron is szavazhatnak, ebben az esetben az urnába bedobott borítékban rejlő szavazatot veszik figyelembe az digitálissal szemben. A korábban online leadott voks ily módon tehát meg is változtatható.
Az online szavazás népszerűsége az országban folyamatosan növekszik, míg a 2007-es parlamenti választásokon a voksok 5,4%-a érkezett online, addig 2019-ben ez az arány már 43,8% volt.
Észtország nem csak az internetes szavazásban jár élen, előszeretettel alkalmazzák a modern technológia vívmányait az élet számos területén, például az oktatásban vagy a közigazgatásban. Nem véletlen, hogy gyakran utalnak az országra E-stoniaként.
A jövő zenéje – konklúzió
Mint azt láthattuk, az internetes szavazás lehetősége számos nagyszerű előnnyel, kényelmi funkcióval kecsegtet, azonban legalább ugyanennyi, hasonló súlyú buktatót is rejt magában.
Mégis mi lehet a mérleg nyelve?
Nehéz megkérdőjelezni, hogy az online demokrácia a jövőbe mutat, mégis általánosan azt tapasztaljuk, hogy az államok – néhány kivételtől eltekintve – inkább kerülik a kérdést. Az e-szavazás a már említett kiberbiztonság, illetve pontosabban annak hiánya miatt igencsak kockázatos, nem beszélve a magas rövidtávú költségekről, amibe a rendszer létrehozása kerül. Előnyei ugyan kétségbevonhatatlanok, az ára és a benne rejlő rizikófaktor mégis arra készteti az országokat, ideértve hazánkat is, hogy maradjanak a kicsit ugyan régimódi, de jól bevált papír alapú szavazás intézményénél.
Ez persze nem jelenti azt, hogy temetnünk kellene az e-szavazást. A kérdés továbbra is napirenden van, többek között az Európai Unióban is. A számítástechnikus szakemberek pedig folyamatosan dolgoznak a biztonsági problémák kiküszöbölésén, a rendszerek tökéletesítésén.
A kisebb részvétellel zajló, nem országos szavazások – ahol így a tét is kisebb – remek gyakorlóterepet jelenthetnek az online szavazás intézményének. Erre a tavaly is láthattunk példát, a 2019-es budapesti önkormányzati előválasztáson is lehetett interneten keresztül voksolni.
Az, hogy az online rendszer teljesen száműzi a papír szavazólapokat a demokráciából, egyelőre még utópisztikus gondolat. A kérdés azonban foglalkoztatja a közvéleményt, a technológia pedig megállíthatatlanul fejlődik. Ki tudja, talán csak néhány év választ el minket a nagy áttöréstől. Egy azonban biztos: előbb vagy utóbb, de eljön az a korszak, amikor nem tollal, hanem ujjunk hegyével rajzoljuk az ikszet abba a bizonyos karikába.
Felhasznált források:
https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_oni015.html
https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_oni026.html
https://rk2019.valimised.ee/en/voting-result/voting-result-main.html
Germann, M., & Serdült, U. (2017). Internet voting and turnout: Evidence from Switzerland. Electoral Studies, 47, 1–12.
https://www.av-test.org/fileadmin/pdf/security_report/AV-TEST_Security_Report_2018-2019.pdf
https://horizon-magazine.eu/article/online-voting-isn-t-ready-high-stakes-elections.html
https://www.makeuseof.com/tag/how-electronic-voting-works/
Hall, Thad & Trechsel, Alexander. (2009). Internet Voting in Comparative Perspective: The Case of Estonia. PS – Political Science and Politics. 42. 10.1017/S1049096509090787
Bochsler, Daniel. (2010). Can Internet voting increase political participation?
https://jogalappal.hu/kellenek-e-informatikus-jogaszok-kibervedelem-teruleten/
Az első ábra saját készítésű.
